Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

A mai fiatalokat nem lehet Krisztus köré gyűjteni. Vagy mégis? Harmadik alkalommal került sor a Rendítő ifjúsági konferenciára a szilágysági Krasznán. Az egyházkerület minden részéről, Resicabányától Nagybányáig, mintegy 800 fiatal vett részt a rendezvényen. Az alkalom mottója a Felemel! volt. 

Szombaton délelőtt 10 órakor zsúfolásig megtelt a krasznai református templom, nagyrészt fiatalokkal és az őket kísérő felnőttekkel. A krasznai ifjak kitűnő szervezői és felvezetői voltak az alkalomnak. A REndítő Worship Collective csapata vezetett a dicsőítésben. Köszöntött Bogdán Szabolcs János püspök,  Vékony Zsolt József ifjúsági előadó és több királyhágómelléki ifjúsági program került bemutatásra.

Mike Pál magyarkéci lelkipásztor tartotta a főelőadást Ő felemel! Tériszonyod van? címmel. Az az érzésem, és sajnos, a tasztalatom is, hogy itt nagyon sokan nem Jézusra várnak, és ezt nem is tudják. Nem Jézusra várnak, hanem Dopaminra. És az a helyzet, hogy  “Dopamin elvtárs” készséggel beül a templomba, és olcsón kínálja magát a szervezőknek is. Ő az, aki egy kis élmény hatására, egy kis izgalom hatására, egy jó zene hatására, egy jó kis mozgás, tánc hatására, egy jó posztolási lehetőség hatására, egy jó csaj, egy jó egy jó pasi, de egy jó kaja hatására is készséggel termelődik az agyunkban, és nagyon feldobottá tesz bennünket. Nem, nem felemel. Annyi ereje nincs. Neki nincs hosszú távú ereje, hogy felemeljen, és ne engedjen el, hanem tartson, kitartóan. Az ő izomzatát nem így képezték. Ő annyit tud, hogy feldobjon. Vigyázz, visszaeséskor már nincs itt. Így hát “Dopamin elvtárs”, jobban mondva a hiánya akkor is üt, amikor visszaérkezel. Amikor leszállsz. Lezuhansz. Sőt. Akkor üt igazán. – mondta az előadó, aki Máté evangéliuma 17. részében található történetet idézte az ifjaknak, amikor Jézus a Thábor hegyére ment fel három tanítvánnyal. A történet ezzel a mondattal ér véget: “Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.” Tudod, mikor leszel igazán felemelve? Amikor csak Jézust látod egyedül. Amikor csak Jézusra lesz szükséged. Nem Jézus és a…jó zene. Nem Jézus és a jó… előadó. Nem Jézus és a jó…társaság. Nem Jézus és a jó….kávé. Nem Jézus és a jó…mittoménmi. Csak egyedül Jézus. Csak egyedül Ő.

A figyelemfelkeltő, “ütős” előadás után ebédszünet következett, majd különböző mühelybeszélgetésekbe, kiscsoportokba gyülekeztek a jelenlevők, nagyrészt a helyi iskola tantermeibe. Hallhattak a női lélekről, a leválásról, függőségekről, kreatív életvezetésről, valláskárosultságról, családról, csodákról, szorongásról, tévtanításokról… részt vehettek Láthatatlan színházban és egyéb programokon.

Az alkalomsorozat záróakkordjaként a FUNDAMENTUM együttes szolgált, Székelyudvarhelyről érkezve. Az evangelizációs istentiszteleten igét hirdetett a zenekar egyik tagja, Ferkő Andor lelkipásztor. Jelképesen szólva egy kulcsot kaptak az ifjak, melyen bemehetnek úgymond a második ajtón. Az első ajtót a lelkipásztoruk, azaz az őket kísérő felnőttek nyitották ki azzal, hogy elvitték őket az alkalomra, a második ajtó a szívük ajtaja, melynek kulcsa az ő kezükben van.

A REndítőre sokan eljutottak Szatmár megyéből is.

A konfirmáció előtti képzés két évig tart és már első éven is olyan életreszóló tanításokat sajátíthatnak el a fiatalok, amit kár lenne kihagyni. A szigetlankai kiskonfirmandusok az első éves időszak vége felé közelítve egy tartalmas kirándulással pecsételték meg ezt az időszakot. Erdőd-Ákos-Kraszna volt az útvonal. 

Péntek délután indultak Ákos felé, de előtte megálltak az Erdődi várnál. Rácz Ervin lelkészüktől, aki volt a település református lelkipásztora is, néhány történelmi információt hallhattak ott, amit érdeklődéssel hallgattak meg. Ákos református templomában is sok érdekes dolgot láttak és hallottak Gál Lídia helyi lelkipásztortól, majd egy rövid áhítaton ismerkedhettek meg Jézus családjával. Azok tartoznak Jézus családjához, akik hallgatják, megcselekszik az Ő Igéjét és nem szégyellik Őt.

Kocsis Leila szigetlankai segédlelkész, a hétvége szervezője, érdekes csapatjátékokkal tartotta fenn a figyelmet és vezette a beszélgetést, melyen a kiskonfisok nyíltan, felszabadulva és őszintén beszéltek barátságról, családról. Később csatlakoztak a szigetlankai közösséghez a helyi gyülekezet tiniifisei is. Nagyon hamar megtalálták a közös nevezőt együtt hajoltak az Ige fölé, társasoztak és röplabdáztak.

Szigetlankán az első éves kátéórák első mozzanata, a közös ima után, mindig az volt, hogy mindenki egy cetlire felírta azt, hogy miért hálás az adott héten és azt egy saját borkánba bedobta. Mindenkinek lett egy saját hálagyűjteménye és Ákoson azokat, ezen a hétvégén feltárták és felolvasták.

Szombaton reggel a szigetlankai kiskonfurmandusok csatlakoztak a Szamos-negyedi és a szigetlankai ifjakhoz, egy nagy busszal összesen 45-en indultak a REndítő Ifjúsági Konferenciára Krasznára, ahol mintegy nyolcszáz ifjú együtt dicsérte az Urat, épült a hitben. A kiskonfirmandusok vasárnap a gyülekezet előtt egy énekkel tettek bizonyságot arról, hogy a hétvégén milyen áldásokban részesültek.

Mozgalmas hete volt pünkösd ünnepkörében a Szatmár-szigetlankai református gyülekezetnek. Működött a Lélek. A konfirmandusok és az ifjak közös alkalmat tartottak. A vallásórások idősotthonban szolgáltak, ünnepre hangoló gyermekfoglalkozás volt és legátusa is volt a gyülekezetnek.

Pünkösd előtt először is a húsz konfirmandus első ifjúsági bibliaórás alkalmára került sor. A csapat-összerázó alkalmon már érződött, új barátságok is kötődnek ifisek és új ifisek között.

Bűnbánati hét keddjén a vallásórás gyermekek egy része idősotthonban, anyák napi műsorral szolgált. Kaszaniczki Csongor kórházlelkésszel ez már nem az első közös projektje a szigetlankai gyülekezetnek. Rácz Ervin lelkész prédikált, Kocsis Leila segédlelkész pedig a gyermekeket készítette fel a szolgálatra.

Május 17-én, szombaton több mint háromórás gyerekfoglalkozáson vehettek részt a gyerekek. Elérkezett gyermeknyelven is a pünkösd üzenete a segédlelkész és az ifjak tolmácsolásában.

Vasárnap délelőtt úrvacsorai közösségben Rácz Ervin az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 2. részének 6. verse alapján hirdetett Igét: „Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” Sokszor előfordul köztünk, emberek között, hogy nem értjük, sőt félreértjük egymást. A bábeli zűrzavar érezteti hatását. Távol vagyunk egymástól, figyelmetlenek vagyunk és nincs időnk a kapcsolatokat rendezni, pedig a szembesítésre fordított idő sokmindent megoldana. Ehhez bátorság kell, amit a Szentlélek az apostoloknak adott első pünkösdkor és nekünk is kész adni. Hat generáció él ma a társadalomban és amint az istentiszteleten kiderült, mind a hat generáció bőven képviselteti magát a gyülekezetben is: veterán, bummer, x, y, z, alfa. Az újabb generációknak nagy szükségük van visszajelzésre, amit az idősebbek azért nem értenek meg, mert ők jóval kevesebb biztatást kaptak fiatalkorukban. Aranyszabály a generációk közötti megértésre: nem jobb, nem rosszabb, más. És ehhez a megértéshez is szükség van a Szentlélekre, mert a generációk úgymond más nyelvet beszélnek. Az Ige azt a megoldást adja, hogy először is meg kell telni Szentlélekkel. Aztán úgy beszéljünk, ahogy a Lélek adja, azaz őszintén és szívből. És akkor a zavarból gyógyulás lesz és mindenki érteni fogja az Isten üzenetei a saját életére vonatkozóan. A Szentlélek egy olyan „coach”, aki életvezetésünkben nem engedi, hogy ide-oda csapódjunk, erőt ad a céltudatos élethez. – mondta az igehirdető.

Az ünnepi istentiszteleten először vettek úrvacsorát a konfirmandusok. Bajnai Balázs legátus ágendázott. Mi köze az úrvacsorának pünkösdhöz? Látszólag semmi, hiszen a szereztetési ige Jézusról, a szövetségről beszél, de a Szentlélekről hallgat. Az úrvacsora a Lélek munkája révén lehetséges. Kálvin hangsúlyozza: Jézus a mennyben van, testileg távol tőlünk. Hogyan lehetnénk közösségben vele, hogyan érezhetnénk jelenlétét, áldó hatalmát, ha nem a Lélek által? Az úrvacsorában a Lélek Krisztushoz visz. Emberileg nézve olyan sokszor vágyunk innen el. A mindennapi robot, az anyagi nehézségek, a megromlott családi hangulat, az emberek szeretetlensége, a tapasztalat, hogy úton-útfélen megkárosítanak bennünket, sokszor ébreszti fel bennünk a vágyat Isten országa iránt. – mondta a legátus.

A Lélek vigasztal a nehéz időszakokban és segít a gyülekezetnek közösségként működni. Ezt is tapasztalhatta az ünnep során a szigetlankai egyházközség.

Húsz, húsz. Húsz éve nem konfirmált ennyi ifjú Szigetlankán. 9 lány és11 fiú azaz húsz ifjú tett bizonyságot Krisztus tudományában való jártasságáról a Deák téri református templomban.

“Vezess Jézusunk, s véled indulunk!” – énekelték bevonuláskor a dicséretet a konfirmandusok vasárnap délelőtt tele templomban. Rácz Ervin lelkipásztor megköszönte a szülőknek, keresztszülőknek, nagyszülőknek, hogy elvezették az ifjakat a konfirmációig, ahogy azt megígérték a keresztelésük idején.

Az Ige a Biblia utolsó könyvéből szólt kétszer is az istentiszteleten. Jelenések könyve első részének 8. verse alapján hangzott igehirdetés: “Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható” Isten a vagyok, és ez nem csak bemutatkozás, hanem üzenet, hogy ő velünk van. Az Ő léte hitünktől független, de jó, ha megismerjük és úgy élünk, hogy tudjuk, életünk eseményei mögött Isten ott van. Az alfa generáció (2010 után születettek) első konfirmandusainak különösen aktuális volt az üzenet: lehet, hogy sokan nem értik őket, de Jézus az alfa, azaz ő velük is tud azonosulni, Jézus őket is érti. A teremtő Isten gondolta ki őket is, egyedi és különleges alkotásai ők is. Isten azonban az Ómega is, a vele való találkozás előbb utóbb elkerülhetetlen, s fontos, hogy ne ismeretlenül álljunk meg majd előtte. Sok divatos és népszerű dolog elmúlik, de Ő volt van és lesz: a történelem Ura ma segít a mában élni és Ő a biztos pont az eljövendőben is. Ő Mindenható, azaz nem csak az időjárás Ura, nemcsak a baj esetén felkeresendő, hanem egészen személyes és minket érintő élethelyzeteinkre hatással van.

Kocsis Leila segédlelkész is a Jelenések könyvéből olvasott Igét: “Kitartó vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál el. De az a panaszom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad.” (Jel 2,3-4) Segédlelkésznő egy  kancsó vízzel és két naranccsal illusztrálta, hogy milyen az, amikor Isten szeretetet körbevesz, az segít felülkerekedni a mélységeken: amely narancson rajta volt a héja, az fennmaradt a víz tetején, amelyiken nem az elsüllyedt. Ne hagyjuk el az első szeretetet!

Ezt követte húsz ifjú bizonyságtétele. Első körben kiskátés, második körben Heidelbergi kátés kérdések “zúdultak” a konfisok felé, azt követően bibliai aranymondások és énekek hangoztak bizonyságtételükként. “Újszövetséged elfogadom, magam egészen odaadom…” – énekelték egymás kezét megfogva, majd kettőnként, letérdelve kapták az áldást.

Igével köszöntött Csorvási Béla főgondok. A konfirmandusok nevében Farkas Maya Alexa mondott beszédet. Az ifjúság nevében Rácz Máté hívogatott az ifjúsági közösségbe.

Három testvérpár, szép és különleges csapat alkotta Szigetlankán az első alfa generáció konfirmandus közösséget: Anderco Anna, Ardelean Krisztofer Dominik, Balogh Cristian Róbert, Borbás Dóra, Borbás Júlia, Borz Hunor Witold, Borz Kinga Szabina, Csata Lara, Csorvási Jázmin Sára, Farkas Maya Alexa, Gál Noel, Kabos Dániel, Kis-Juhász Édua, Molnár Dávid, Nichita Olivér, Pop Máté Krisztián, Vaida Barbara, Vaida Dávid, Vincze Péter Mátyás és Virág Dániel. Isten áldja és vezesse őket!

Helyi hagyományokhoz híven román pünkösd hétfőn horgászni indultak a szigetlankai presbiterek. Megint nem a halfogás volt a hangsúlyos, hanem inkább a közösségépítés. Ez idén is sikerült. A Szőkemocsári tónál volt a szigetlankai csapat, azt követően pedig Csorvási Béla főgondnok úr vendégei voltak.