Nincs messze! – Szigetlankai konfirmandusok csapatösszerázó tábora

Csapatösszerázó táborban vettek részt a szigetlankai nagykonfirmandusok az elmúlt hétvégén. Túrterebesen megtekintették a templomot, Nagytarnán az Ecosunhomeban színes és tartalmas programokon részesei voltak, túráztak, kirándultak. Halmiban az árvaház lakóival találkoztak. Vasárnap pedig a délelőtti istentiszteleten szolgáltak.

Húsz fős csapat konfirmál idén Szigetlankán. Az utóbbi húsz évben ez a legnagyobb konfis-csapat. Ezt a közösséget összefogni, egyberázni, formálni igyekezett Rácz Ervin lelkipásztor, Kocsis Leila segédlelkész és néhány presbiter.

Pénteken az első állomáson Túrterebes református templománál álltak meg. Varga Tamás helyi lelkipásztor mutatta meg a templomot, beszélt annak történetéről és a gyülekezetről. A Nagytarnai Ecosunhomeban foglalták el a szállásukat, ahonnan közösségi játékok és bibliaóra után túrázni indultak. A viszonylag közelben levő Smaragd-tóhoz szerettek volna eljutni, de mivel egy útelágazásnál rosszul választottak, egy másik tisztásra jutottak el. Nem volt messze a cél. Tanulságos volt, de ugyanakkor szép így is. A lényeg megvolt: friss levegő, szép táj, természet, mozgás. Kellőképpen elfáradva érkeztek vissza a táborhelyre, ahol egy kis szabadidő és pizzázást követően imasétán, tanulságos beszélgetésekben mélyültek el a hit dolgaiban. Szombaton folytatódott a programsorozat. Feladatokat kaptak: bibliai történeteket és azoknak üzeneteit kellett bemutassák, előadják. Néhány presbiter finom ételt készített számukra, érezhették, hogy a gyülekezet is egy család, melynek ők is boldog tagjai lehetnek. A család fontosságát méginkább átélhették akkor, amikor Halmiban az általuk összegyűjtött adományokból vásárolt csomagokat adták át az ott lakó gyerekeknek.

A hétvége témája az imádság volt. Kiindulópontként a tékozló fiú magába szállásáról szólt az Ige és az ének: “Ott a messze földön árván, hontalan, Halld meg a kiáltást, fiam, fiam! Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!…” Az Úrtól tanult imádság a Mi Atyánk üzeneteit részletesebben áttárgyalták, különböző imádkozó biblia személyekről tanulhattak, beszéltek az imádkozás fajtáiról: dicsőítés, hálaadás, bűnvallás, könyörgés, közbenjárás, csend. “nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Ap Csel 17,27b-28a) – szólt a táborzáró Ige vasárnap.

Vasárnap nem haza utaztak, hanem egyenenesen a templomba mentek. Az istentiszteleten, Szigetlankán, a gyülekezet előtt két ott tanult éneket is elénekeltek. Ezen az istentiszteleten, mintegy a program zárásaként a Mi Atyánkban is említett fontos témáról, azaz a megbocsátásról szólt az igehirdetés. A hétvége támogatója az Egyházi közösségi célú programok támogatása program keretében belül a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Lopásgátló

“Aki idáig lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, hasznos munkát végezzen a kezével, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.” (Ef 4,28)

Eddig és nem tovább! Milyen konkrét és húsbavágó mondatok hangzanak el ebben a részben Pál apostoltól! A keresztyén élet igen is a gyakorlatban kell megmutatkozzon, nem csak a szavakban. Habár a szavak is a gyakorlat részei, ha egyeznek tetteinkkel, a következő versben erről ekképpen fogalmaz: “Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” (29 v)

És habár konkrét szavak ezek, és fájhat az igazság, de mégis az első érzés ami eszembe jut erről, mármint a fenti Igéről, az az új esély. Volt ami volt, de meg lehet változni, és Isten legnagyobb csodája, hogy Ő meg tud változtatni embereket. Isten hajlandó új esélyt adni.

Lopásgátló mondat ez, sőt még annál is több. Nem egy lánc csupán, amely segítségével lelakatolunk egy biciklit, nem is valamelyik Serurity cég mottója és ajánlata, hanem belső indíttatású esély ez egy új életre. Akármilyen mélyen is voltál, akármennyit is voltál ott, Isten esélyt ad az újra. Nemcsak kezeddel, hanem egész lényeddel átválthatsz lopóból adakozóvá, piócából forrássá, energiavámpírból motiválóvá. Mert Istennél még ez is lehetséges. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Kegyelem

“Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (Ef 1,2)

Pál apostol gyakori köszönésének egy részét mi reformátusok is előszeretettel használjuk. Ennél sűrűbb mondatot és mégis tartalmas köszöntést nem nagyon tudnék elképzelni, mégis hajlamosak vagyunk közhelyként kezelni gyakran használt szavainkat. Közéletben talán soha nem használták ennyire gyakran a kegyelem és a békesség szavunkat, mint az utóbbi időszakban.

Márcsak azt akarom, amit megérdemlek, mert már mindent elviseltem, amit nem érdemeltem meg. – mondta egyszer valaki, aki úgy gondolta, hogy ő mindent is megérdemel. Keserű szavak ezek, pont az ellentétje annak, amit egy keresztyén megélhet. Mit gondoltok, nektek van szükségetek kegyelemre? Igen, nektek, akik olvassátok. Meg nekem, aki írom. Aki azt gondolja, hogy olyan erkölcsi nívón van, hogy erre nincs szüksége, mert az ő vezetéknevét nem a kezdőbetűvel használják, nagyon téved. R. Ervinnek szüksége van kegyelemre, naponként. Ez békességem és nyugalmam alapja, mert hiába a békés környezetem, ha belül háborgok és nincs tisztázva valami. Próbálhatom takarni, a világtól jövő békeajánlat nem elégséges. Tőle van belső lelki békém.

Tőle, aki még meg is halt azért, hogy nekem kegyelmem és békém legyen. Ára van. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Kisebb újítások

Az utóbbi időszakban kisebb újítások történtek templomunkban és gyülekezeti házunkban. Botka Attila jóvoltából az orgonánk lett működőképes. A gyülekezeti házban Csorvási József csapata munkája nyomán belső javítások történtek, kicseréltük a parkettet, a csillárt, szalagfüggönyt…. A templom és gyülekezeti ház közötti kis udvart átszíneztük. Péterfi Ágnes és Péterfi Miklós önkéntes munkája nyomán 4 Ige került fel a templom bejáratához és a gyülekezeti házba: “Eljegyezlek magamnak örökre…” (Hós 2,21a) “Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róma 12,15) “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) “Mindenkor örüljetek!” (1Thessz 5,16)

A feltámadás ereje – Húsvét Szigetlankán

Mozgalmas és változatos nagyhét áll a Szatmár-szigetlankai gyülekezet mögött. Kórházban, idősotthonban hirdettetett az Ige szigetlankaiak által, háromszor teríttetett meg az Úr asztala, húsvéti gyermekfoglalkozások is voltak, virradat korareggeli istentiszteleten és ünnepi alkalmakon szólt az evangélium.

Nagycsütörtökön, az úrvacsora „születésnapján” Szigetlankán már hagyományossá vált az úrvacsorai közösség, melyen kifejezetten az úrvacsoráról szólnak az igehirdetések. Idén az összetöretésről szólt Rácz Ervin lelkipásztor. Péter az első nagycsütörtök estén, amiután megtagadta Jézust, darabjaiban érezte magát, pedig azelőtt biztos volt magában. Minden ember életében van ilyen. Ha összetörsz, Isten készíthet valamire. Látja benned a lehetőséget. Igaz istenismerethez vezetnek ezek az élethelyzetek.

Nagypénteken Kocsis Leila segédlelkipásztor elmondta, hogy Jézus utolsó szavai közül az „Elvégeztetett” nem egy keserű kudarcos vég kifejezése, hanem beteljesedés. Az a beteljesedés, amit Jézus a főpapi imajában mond: Atyám megdicsőítelek téged, hogy befejeztem azt a munkát, amit rám bíztál. Ez az elvégeztetett olyan, mint amikor a szerződésben előírt követelményeket maradéktalanul betartják: achitat – fizetve.

Nagyszombaton húsvéti foglalkozáson több mint harminc gyermek gyűlt össze a segédlelkész és a szigetlankai ifjak szervezésében. Húsvéti történeteket tanultak, kézimunkáztak, a parókia udvarán csokitojásokat kerestek, nagyon jól érezték magukat.

Húsvétkor korareggel a harang helyett a madarak csicsergése jelezte: istentisztelet következik. Reggel 6 órától ifjak tolmácsolták az Igét és a korai időponthoz képest szép számmal jelen levő gyülekezet énekelt, s közben feltámadt a Nap (nagyszerű élmény), a végén pedig örömmel mondták: Jézus feltámadt! Valóban feltámadt.

A húsvétvasárnap délelőtti istentiszteleten a teljesen megtelt templomban Rácz Ervin lelkipásztor a feltámadás erejéről szólt: „a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét.” (Fil 3,9b-10a) Amikor Jézus meghalt, a bűneink is meghaltak, amikor feltámadt, a reményünk is feltámadt, és ahogy Krisztus tenyere kinyílt a szegek előtt, úgy nyílik majd ki számunkra, ha hiszünk, a Menyország ajtaja. Húsvétot nem csak megünnepelni, hanem megélni is kell. A feltámadás ereje megváltoztat és ez egy fel- és nem letámadó erő, amely elgördíti a követ, életünk akadályait. Jézus él! – és ez mindent megváltoztat, örömteli felhajtó erő. A kiskonfirmandusok szolgálata és a Lanka duó csodás énekei szolták a feltámadás örömüzenetét. Krasznáról érkezett legátus a gyülekezetbe, Bogya Johanna másodéves kolozsvári teológiai hallgató, aki többek között az krisztusi életjelekről beszélt: lélegzés, mint imádság, táplálkozás, mint Igeolvasás és -hallgatás, valamint tett, mint szolgálat. Ezek azok az életjelek, amik nélkül lelkileg halottak vagyunk. Húsvét másodnapján a gyermekek mondtak verseket, az ünnep mindkét napján vettek úrvacsorát, közel háromszázan.

Memento

Sátrakban lakjatok hét napig, sátorban lakjék minden Izráelben született. Hogy megtudják a ti nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izráel fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. Így szólt Mózes Izráel fiainak az ÚR ünnepei felől.” (3Móz 23, 42-44)

Izgalmas ünnep lehetett Izráel népe számára. Sátorban lakni mindig különleges, valami más, valami ünnepi. Lehet a mai ember egy kicsit ódzkodik ettől, nem a legkényelmesebb dolog, maradnánk a puha ágy mellett.

Az Ószövetség népe ezt az ünnepet a pusztai vándorlásra való megemlékezésként éli meg. Eredetileg az emlékezés és valamilyen szinte az újra átélés volt a célja ennek az ünnepnek. Újszövetségi szemszögből nézve engem már inkább arra emlékeztet mindez, amire a sátorkészítő Pál apostol hívja fel a figyelmet: „Mert tudjuk, hogy ha ez a földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől: nem kézzel csinált, hanem örökkévaló ház a mennyben.” (2Kor 5,1) Emlékezz a halálra? Vagy emlékezz a feltámadásra? Inkább!

A közbeszédben a keresztyének sátoros ünnepnek hívják a karácsonyt, a húsvétot és valamelyest a pünkösdöt is. Ilyenkor szépen összegyűlünk a templomban, sok szent hajlék kicsinynek bizonyul ilyenkor. Imádkozzunk azért, hogy azok közül, akik hosszú idő óta először érkeztek el a templomba, jövő vasárnap is ott legyenek, és legyen számukra ez egy olyan kezdet, mely majd az örökkévalóságba torkollik, örök örömmel.

Rácz Ervin,

Szigetlanka