Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

A sportról és főleg a fociról tudjuk azt, hogy közösségépítő lehetőség rejlik benne. Elég gyakran gyülekezetek, lelkészek, presbiterek, ifjak meg is ragadják ezt, és ennek ürügyén alkalmakat szerveznek, ahol lehet beszélgetni és mégjobban megismerkedni egymással.

Ezzel a céllal rendezte meg a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség Presbitériuma a Lankadatlanul Kupát, melyre meghívta a Németi-, az Ombodi- és a Batizi Egyházközség presbitériumát is.

A négyestorna vasárnap délután 16 órától kezdődött a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola udvarán, ahol Rácz Ervin házigazda lelkipásztor azzal az Igével köszöntötte az egybegyűlteket, mely a kupán is szerepel: „Erősítsétek a meglankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket!” (Ézsaiás 35,3)

Összesen hat, csapatonként három mérkőzés várt a presbiterekre, melyeket Takács Zoltán egykori bíró és labdarúgó fújt. Az első meccsen a németiek két góllal verték az ombodiakat, ugyanilyen arányban nyertek a szigetlankaiak a batiziak ellen. A lankaiak jó házigazdának bizonyultak, amikor 4-1 arányban vereséget szenvedtek a németiek ellen, (hogy is nézett volna ki az, ha megnyernek egy saját maguk által alapított kupát?) a batiziak pedig nyertek 2-1-re az ombodiak ellen, és kikaptak a németiektől két góllal. A záró meccsen a szigetlankaiak 3-0-ra győztek a szimpatikusan és örömmel focizó Ombod ellen, így a sorrend az első Lankadatlanul foci-kupán: Németi (9p), Szigetlanka (6p), Batiz (3p), Ombod (0p).

A szigetlankai parókia udvarán pedig következett a harmadik félidő, ahol jóízű beszélgetések tették szebbé az alkalmat. Szükség van arra, hogy az emberi kapcsolatokat ápoljuk, fontosabb ez, mint a falak építése, a jó élményeket pedig, amit Isten ad a közösségen keresztül, senki sem veheti el az embertől.

“Nem is kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az ÚR. Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!” (2Krón 20,17)

Pár évvel ezelőtt a ma éppen ötödik osztályt kezdő nagyobbik fiam ujjába szálka került. Órákig telt, míg eltávolítottuk az idegen testet, pedig csak egyetlen mozdulat lett volna. Ennek oka az volt, hogy félt, ezért hosszú ideig nem tudtuk elvégezni a „mentő akciót.” Velünk emberekkel is sokszor ez a baj, nem tudunk leülni, elcsendesedni, megállni. Pedig Isten csak akkor akarja eltávolítani a minket terhelő bűnt.

Rohanunk, kapkodunk, futunk és elfelejtünk néha megállni, s így csodálatos dolgokról maradunk le. Ma amikor sok szülő a tanévnyitón végignézett gyermekén, gyermekein, láthatta azt, hogy miről beszél az Ige. Az Isten elvégzi a növekedést, csak maradjunk veszteg és meglátjuk Isten csodáit akár szeretteinken keresztül is.

Álljunk meg rendszeresen, és beszéljünk, kommunikáljunk azzal, akinek kezében van a jelenünk és a jövőnk! Ámen!

Rácz Ervin,
Szigetlanka

A nyári szünidő utolsó napján ifjúsági istentiszteleten adott hálát a SZIKE, azaz a Szatmári Református Egyházmegye Ifjúsági Szövetsége a vakációban tapasztalt áldásokért, élményekért.

Vasárnap délután Szatmár-Szigetlanka református templomában csendült fel a dicséret a Bízz Band keresztyén zenekar tolmácsolásában.

Az igei üzenetet Varga Tamás-Sándor hatodéves teológiai hallgató hozta: „tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.” (2Tim 1,12) Amíg az ember nem találkozik a Teremtővel, addig az a kijelentés, hogy én tudom, kudarca van ítélve. Azonban látjuk a bibliai példákból: miután megtörténik valamilyen úton-módon ez a találkozás, rájön az ember, hogy a tudás forrása igazából az Isten. Ha rábízom magam az Istenre, ha elhiszem, hogy az ő terve sokkal jobb, és számomra sokkal kedvezőbb, mint az én ügyködésem, csak akkor tudom igazán kijelenteni, most már TUDOM! Ez az a pont, amikor rájövök, minden miattam volt, Isten nagy terve és elgondolása, megmentő projektje – ez volt Jézus Krisztus és az ő kereszthalála – akkor hálaadással fogadom el azt, Isten, az én mennyei Atyám ezt jobban tudja, és ez a hálaadás késztet arra, hogy kimondjam, de most már helyesem, TUDOM KINEK HITTEM! Mert Isten erre a SZAVÁT (az Igét, a Bibliát) adta! Amikor keresztyén ember is eljut erre a felismerésre, akkor tudja igazán elmondani Pállal azt, hogy történjen bármi, nem szégyellem az evangéliumot, ha kell szenvedek érte, még akkor is, ha emiatt kigúnyolnak és lenéznek, vagy kirekesztenek és kizárnak, újjal mutogatnak rám… nem szégyellem az evangéliumot, nem szégyellem a hitemet, mert TUDOM KIBEN HITTEM! És mivel tudom kiben hittem, ezért meg vagyok győződve arról, hogy nála biztonságban vagyok és neki van hatalma arra, hogy ha kitartok, ha megőrzőm a drága kincset, akkor jutalmul nekem adja az örök élet hervadhatatlan koronáját! – mondta az igehirdető.

A dicsőítés folytatódott rendületlenül gyönyörködve az Istenben: „Milyen erős nagy neved, erős nagy neved, Úr Jézus Krisztus Nagy Király! Milyen erős nagy neved, minden név felett. Milyen erős nagy neved, ó drága Jézus!” – énekelték tótöbbek között ezeket a sorokat is. Rácz Ervin házigazda lelkipásztor áldott tanávet kívánt, a jelenlevő ifjak pedig hálával gondoltak vissza akár a Csillagpont Ifjúsági Találkozóra, a nagytarnai SZIKE-táborra és egyéb ifjúsági programokra, melyek erőt adtak számukra.