Van feltámadás! – énekelte örömmel húsvét első napján a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség énekkara, ezt a boldogságot érezhette a Deák téri református templom gyülekezete.
A megtelt templomban húsvét vasárnap délelőtt Rácz Ervin lelkipásztor hirdette az Igét a Korinthusbeiekhet Írott Második Levél 5. részének 14. és 15 verse alapján: „Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” A mindenki véleményének meg kell halni, és egyedül Krisztus szeretete kell, hogy motiváljon bennünket cselekedeteinkben. Szeretete szorongat, késztet, erőt ad, s ha ebből élünk, akkor megtaláljuk magunkat, megtudjuk, hogy ki vagyunk valójában, s haza érkezünk. Vladimír Holan ezt igy fejezte ki: „Hogy evilági életünk után majd kürtök és trombiták iszonyú harsogása ébreszt? Uram, bocsáss meg, én azzal vígasztalom magam, hogy ha feltámadunk majd, mi, halandók, csak egy kakas kukorékol fel halottainkból. Még fekszünk egy pillanatig, aztán először, a mama kel fel. Hallani a motozást, ahogy tüzet rak, odateszi a vizet melegedni, s az almáriumból előveszi a kávédarálót, újra otthon leszünk.”
Papp Krisztina és Csorvási Mihály énekei is kifejezték az ünnep és úrvacsora felemelő üzeneteit: „Élek többé nem én, mert már bennem Krisztus él. Újra szent vagyok és feddhetetlen, Jézus mindent elvégzett helyettem. Nincs köztünk távolság, a menny a földdel összeért…” Fodor Lajos nyugalmazott lelkipásztor ágendázása után szép számban éltek az úrvacsora lehetőségével a hívek.
Délután a gyülekezet legátusa Ivanov Annamária dobrai származású kolozsvári teológus hirdette a nincs evangéliumát: „Nincs itt, mert feltámadott.” Az ifjak Igével és énekkel tettek bizonyságot arról, aki „erősebb, mint a sírbolt, mindig így lesz, mindig így volt, Ő mentett meg, Ő tett újjá, Győztes Jézus, Úr Király!”
