Más

„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.” (Jn 10,16)

Vannak olyanok, akik savanyú szájízzel mondják ezt, de én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy környékünkön a Református Egyház veszi a legkomolyabban az ökumenizmus fogalmát és ezt gyakorlatba is ülteti. Szinte csak mit tartunk ökumenikus imahetet, mi hívunk más felekezetű lelkészeket prédikálni, és ez példaadó cselekedet. Én szoktam építő kritikát megfogalmazni egyházunkkal kapcsolatban, de úgy érzem, ebben a tekintetben jó úton járunk. Ez a mi erősségünket és bátorságunkat mutatja.

Elsősorban a fenti Ige alapján mondom ezt. Szerintem a szekta jelentését egyetlen egy mondatban meg lehet fogalmazni: amely közösség azt hiszi magáról, hogy csak az Ő általa elfogadott dogmarendszer és csak az ő közössége üdvözítő, az szektás. És persze sajnálatra és szánalomra méltó. Egyedül Jézus üdvőzit. Egyetlen akol, egyetlen felekezet sem képes arra, hogy örök életet adjon.

Persze nagyon fontos, identitásunk meghatározása miatt is, hogy valamely közösséghez teljes szívvel tartozzunk.  Mert minden élő fának szükséges egy táptalaj. De a növekedést az Isten adja. A mai Ige arra figyelmeztet, hogy ne csak fogadjuk el, hogy más akolban is vannak szeretetreméltó emberek, hanem mivel más akolban is Jézusnak vannak juhai, ezért azok az én testvéreim. Kicsit másak, mint én, nem ugyanazt a levegőt szívták magukba, nem pont ugyanazt a táplálékot vették magukhoz, nem ugyanott legeltek, de Jézus bárányai.

Lesz majd egy akol és egy pásztor. Én hiszem, hogy ez már most megtörténhet a láthatatlan egyház viszonylatában. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Tettre és közösségre hívó tavaszkezdet a Gosztát-blokkoknál

A tavasz első napján nem márciuskát, hanem ételt és ruhát osztott a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség szolgálatkész diakóniai csapata. A gyakorlatba ültetett szeretetet a Petei úton található ún. Gosztát tömbházaknál cselekedték meg a lelkes önkéntesek.

Pénteken délután 15 órától a Szigetlankai Református Egyházközség területének végvárát, legtávolabbi pontját látogatták meg a segítőkész hívek.

Isten hívó szava hangzott mindenekelőtt Rácz Ervin lelkipásztor tolmácsolásával Ézsaiás Könyve 55. részének első 3 verséből: „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.” Isten kész bennünket jóllakatni az étel mellett lelki táplálékkal is, és ez a fontosabb. A hívogatás tehát nemcsak az ételhez és ruhához történt meg, hanem a gyülekezeti közösségbe. Ennek megkönnyítésé érdekében a jelenlevő presbiterek ígéretet tettek arra, hogy ha igény van rá, minden vasárnap a 10 órakor kezdődő istentisztelet előtt személygépkocsival beszállítják a templomba vágyó, de a távolság miatt oda nehezen eljutó híveket.

A töltött káposztát és a ruhát a hollandiai MeHoRo Alapítvány és a gyülekezet támogatásával, Nevezi László szociális munkás vezetésével osztották a segítő kezek.

További képek itt: http://refszatmar.eu/tettre-es-kozossegre-hivo-tavaszkezdet-a-gosztat-blokkoknal/  

Tettre és közösségre hívó tavaszkezdet a Gosztát-blokkoknál

A tavasz első napján nem márciuskát, hanem ételt és ruhát osztott a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség szolgálatkész diakóniai csapata. A gyakorlatba ültetett szeretetet a Petei úton található ún. Gosztát tömbházaknál cselekedték meg a lelkes önkéntesek.

Pénteken délután 15 órától a Szigetlankai Református Egyházközség területének végvárát, legtávolabbi pontját látogatták meg a segítőkész hívek.

Isten hívó szava hangzott mindenekelőtt Rácz Ervin lelkipásztor tolmácsolásával Ézsaiás Könyve 55. részének első 3 verséből: „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.” Isten kész bennünket jóllakatni az étel mellett lelki táplálékkal is, és ez a fontosabb. A hívogatás tehát nemcsak az ételhez és ruhához történt meg, hanem a gyülekezeti közösségbe. Ennek megkönnyítésé érdekében a jelenlevő presbiterek ígéretet tettek arra, hogy ha igény van rá, minden vasárnap a 10 órakor kezdődő istentisztelet előtt személygépkocsival beszállítják a templomba vágyó, de a távolság miatt oda nehezen eljutó híveket.

A töltött káposztát és a ruhát a hollandiai MeHoRo Alapítvány és a gyülekezet támogatásával, Nevezi László szociális munkás vezetésével osztották a segítő kezek.

További képek: http://refszatmar.eu/tettre-es-kozossegre-hivo-tavaszkezdet-a-gosztat-blokkoknal/

Farizeusi

“Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? És meghasonlás támadt köztük.” (Jn 9,16)

Beteg a világ, kétezer évvel ezelőtt is az volt. Egy ember meggyógyul, a vakon született újra lát. Öröm helyett pedig irigység, értetlenség, vádaskodás és gyűlölet lesz úrra az embereken.

A farizeusok fölöttébb gonosz viselkedése mögött értelmet és logikát találni, főként együttérzően, nehéz. Lehetne bennünk szánalom is, hogy nem tudnak örülni az örülőkkel, a törvényre és a hagyományra hivatkozva.

No, de mielőtt kétezer év távlatában ítélkeznénk a farizeusok fölött, nézzünk egy kicsit magunkba, mitől fosztjuk meg magunkat és egymást a törvényre, a magunk igazára, vagy éppen a hagyományokra hivatkozva.

Figyelem! – nem a hagyományok ellen vagyok! De, amikor könnyűzene által szól az Isten Igéje, azért, mert a mai fiatal csak olyan módon hallhatja meg, másképpen nem is figyel oda, de ezáltal befogadja az Igét, és elkezd a szívével látni, nem ugyanezt tesszük, amit a farizeusok? Bűnös stílusú zene gyógyított? Ráadásul a „szombatot”, a hagyományt sem tartják meg?

Persze a farizeusi magatartás azokra is jellemző lehet, akik éppen a keresztyén könnyűzenét favorizálják azokkal szemben, akiket viszont a hagyományosabbhoz ragaszkodnak. Bonyolult téma, meghasonlás támadhat itt is, de ha a szívünkre hallgatunk, nem is annyira.

Sokszor hezitálunk, ugyancsak egyfajta igazságra alapozva, hogy kell-e segíteni a szegény sorsú, hajléktalan, lecsúszott embereken. És jönnek az érvek, a magunk igazságai: saját magának köszönheti, úgy kell neki, ha nem törődött magával, menjen el dolgozni, segítsenek mások… A nagy igazságunkkal pedig elérjük, hogy inkább semmit sem csinálunk értük, és éppen magunkat fosztjuk meg az örömadás örömétől.

A farizeusok Jézusra, az Isten Fiára azt mondták: nem Istentől való. Makacsságunk, megrögzöttségünk, fásultságunk, rugalmatlanságunk miatt vajon nem a jézusi dolgokra mondunk nemet? Ne fosszuk meg magunkat ettől az örömtől! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

A templomközelségtől az istenközelségig – Egy értelmiségi rendhagyó bizonyságtétele

Először jelentkezett ebben az évben a Lankadatlanul nevű rendezvénysorozat, azaz a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség nyitott bibliaórája. Egy szatmári értelmiségi őszinte és hiteles bizonyságtételét hallották mindazok, akik elérkeztek az eseményre.

Csütörtökön 18 órától a szigetlankai református templom ölelésében található Emmaus gyülekezeti házban csendült fel az ének: Sokszor úgy érzem, összeroskadok… Rácz Ervin házigazda lelkipásztor a napi Igével köszöntött: „Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: Szabadok lesztek? Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8, 30-36) Naponként eszünkbe kellene jusson az, hogy valamikor a mi legnagyobb ajándékunk, Jézus, belépett a mi gettónkba, hogy az embereket megváltsa, hogy szabadokká tegyen. A mi Atyánk az Ő Fiát adta, hogy megmentsen. Hála ezért, ami erőt ad arra, hogy tegyük meg mi is a szeretet csodálatos mozdulatait. Ahhoz, hogy Isten teremtményeiből gyermekei legyünk mindannyiunk életében meg kell, hogy szülessen a döntés, meg kell, hogy történjen a megtérés. – mondta a lelkipásztor.

Mihez kezdjünk a sorsunkkal? Utak Istenhez – címmel Kereskényi Sándor muzeológus számolt be a gyülekezetnek és az érdeklődőknek saját megtérésének folyamatáról, körülményeiről, próbatételeiről, lelki újjászületésének fontosabb állomásairól, azaz hogyan jutott el a templomközelségből az istenközelséghez. A bizonyságtevő őszintén beszélt gyermekkori élményeiről, tapasztalatairól is. A templom árnyékában nőtt fel, ahol az udvariasság, a céltudat, a fegyelem, a tisztelet mögött volt valami, és ez nem a szeretet. Istenközelséghez majd később Visky Ferenc szavai vezették egy disznőbőrtáska kíséretében: „ha van életcélod, állj annak szolgálatába, dolgozz, és ne félj, hanem bízz!” Aztán élete mélységén ugyancsak tőle jött a kijózanító biztatás: „Ugye tudod, hogy te nem beteg vagy, hanem felelős, ami fáj, az a lelkiismeret, amitől pedig félsz, az a számonkérés.” – és jött az Áldott Orvos kezelése. Hit és munkaterápia következett ezután, majd újabb hullámvölgyek és hullámhegyek. Az előadó családjáról is hálával, szeretettel, és mint Isten ajándékáról beszélt, majd így fogalmazott: Sorsunk mikor célszerű? – ha alkalmassá tehetjük az isteni rend szolgálatára. Ha együtt lehetünk és tehetünk Istennel. Ő azt akarja, hogy képviseljük. S ha nevel, legyen erőnk megszégyenülni! – fogalmazott Kereskényi Sándor.

Kellemes és családias beszélgetés következett ezután, többen elmondták múltbeli tapasztalataikat, s több volt ez, mint nosztalgiázás.

Puskás Csaba a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka az előadásra, bizonyságtételre a következő gondolatokkal reagált: „Miközben Istenünk teremtényeiből gyermekeivé formál, soha nem használ sablonokat, mert nem földi értelemmel munkálkodik. Annak lehettünk tanúi, hogy emberi előítéleteinket félretéve merjük szabadon látva áradni a Szentlelket, mert “a szél fúj ahová akar, de nem tudod, hogy honnan jön és hová megy”. Nagyot tévedünk és nagyot csalódunk, ha Isten végtelen kegyelmének áradását csak a saját elképzeléseink szerint tartjuk helyesnek vagy helytelennek. Kereskényi Sándor élete és megtérése épp ilyen értelemben rendhagyó, formabontó és különleges. Meghasonlása a kegyesség látszatát mutató egyházi világgal és a Visky Ferenccel történt találkozása nem lehet véletlen egybeesés következménye. Őszinte küzdelme a világ szennyével és a mennyei tisztaság utáni vágyakozása végig kísérte eddigi életét. Merjünk szabadságot adni Isten teremtő, megújító és átformáló erejének!”

Temetőgondnok

A Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség Presbitériuma elmúlt évben megbízta Bodea Róbert atyánkfiát a temetőgondnoki feladatok elvégzésével a Mátyás király utcai temető református részében. Ugyanakkor a presbitérium eldöntötte, hogy ezentúl minden temetőben elvégzett munka megszervezése őt illeti.

Ennek tudatában szeretettel megkérjük a kedves híveket, bármilyen munkálatot is szeretnének elvégeztetni (sirfelújítás, fedlap készítés, temetés lebonyolítása…) ezentúl első lépésben Bodea Róberttel vegyék fel a kapcsolatot. Telefonszáma: 0747965171

Tisztelettel és szeretettel

Rácz Ervin lelkipásztor és a presbitérium

Egyenesen

“De amikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (Jn 8,7)

Írj róla véleményt. Hozzászólásodat az alábbiakban leírhatod. Hozzászólnál? Kattints ide és írd meg véleményed a facebookon! – szólnak a bátoritó szavak. És ki tudja miért, valakik ezt kényszernek veszik, és írnak véleményt, meggondolás nélkül. Nem a szólásszabadságot korlátoznám én, hanem az előtte való gondolkodást szorgalmazom. A Szentírás erről ezt írja: „Ne légy gyors a szólásra, és ne elhamarkodottan szólj szívedből Isten előtt, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön. Azért hát kevés beszédű légy.” (Préd 5,2)

Az ítélkezés nagyon megy nekünk is, nemcsak a farizeusoknak. Megvan a véleményünk mindenről és olyan könnyen elitélünk mást, hogy észre sem vesszük, hogy talán pontosan abban a bűnben mi is részesek vagyunk.

Az írásmagyarázók szerint Jézus azt mondja itt, hogy aki EBBEN a bűnben nem bűnös, az vesse rá az első követ. És a történet itt lesz beteges, szánalmas és gyomorforgató. Ugyanis itt derült ki, hogy nem elég az, hogy egy paráznaságon kapott asszonyt egyedül visznek Jézushoz ítéletre (a paráznasághoz általában legalább két ember kell), hanem a farizeusok és írástudók mindegyike (kicsit vagy nagyon, mindegy) parázna volt. Még az is lehet, hogy éppen közöttük volt az, akivel rajtakapták a nőt.

Egyedül Jézus képes arra, hogy ebben a helyzetbe először a támadók és a támadott, a vádlók és a vádlott közé hajoljon és ráadásul utána fel is egyenesedjen. És ő nem csak felegyenesedik, hanem egyenesbe hozza egy parázna nő életét ebben a romlott, sötét világban, ahol ma sincs más esélye senkinek sem CSAK Jézus. Ez EGYENES beszéd. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka