Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

„A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.” (Jn 5,8)

Jó-e az, ha a víz felzavarodik, felkavarodik az életünkben? Nem igazán vágyunk rá, szeretjük a bajunkat szőnyeg alá söpörni és fenntartani a látszatbékességet, ami sokkal nagyobb károkat okozhat. A felzavarodott víz lehet, hogy mocskos, de gyógyulást hoz. A te életedben is. Lehet, hogy felkavar néha, ha Isten szikéje kivájja a benned levő bűnt, de bízz benne, nem akar rosszat, sőt a rossztól akar megszabadítani.

Vannak azonban emberek, akik nemcsak a vizet, hanem mást is szeretnek kavarni, sőt szeretnek a zavarosban halászni. Ez a folyamat semmiképp sem gyógyító, sőt pusztító, önpusztító elmagányosodáshoz is vezethet. Nem azt állítom, hogy a bethesdai beteg számára ez a viselkedés okozta a magányát, de sokan ma ennek köszönhetik azt, hogy egyedül maradnak. Rúgnak, csípnek, harapnak, s aztán csodálkoznak, ha egyedül maradnak. S, ha te magadra ismertél ezekben a sorokban, ne sértődj meg, hanem fejezd be most a kavarást, és kezdj el beszélni a szeret nyelvén, szívből, s meglátod, lesz embered, s ami a legfontosabb: lesz Istened! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

“Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!” (Jn 4,15)

A víz tiszta, átlátszó és tisztít. Nem véletlen az, hogy ez a jegye a keresztségünknek, mert amiképpen a test szennyét leviszi a víz, aképpen mos le bennünket is Krisztus vére.

A víz ugyanakkor tartalmas és szomjat oltó. Ehelyett mi felfújt lufiként tengetjük az életünket. Ez a lufi márpedig előbb-utóbb robban, és nagy kegyelem az, amikor ez nem a halálunkkal egy időben történik, mert azután már késő újrakezdeni. Színes, másoknak tetsző, de igazi vágyainkat nem kielégítő manőverek helyett keressük Krisztust, aki valóban fel tud bennünket tölteni!

Valaki egyszer ezt igy fogalmazta meg: Nincs szükségem Istenre, – mondják sokan, de nőt nő után, férfit férfi után, autót autó után, munkahelyet munkahely után váltanak. Sosem elégedettek, mindig magányosak. Nincs szükségem, – mondják, de sorra szedik a tablettákat, és nem tudnak aludni. A vágy kapzsisággá, a szerelem szenvedéllyé, a politika cselszövéssé, a hatalom erőszakká, a tekintély kényszeressé, a technika szorongássá, a gazdagság veszekedéssé, a hit szokássá változott. Boldog az az ember, aki rájön, Istenre van szüksége.

A samáriai asszony, aki férjeiben és élettársában kereste a szomjat oltó vizet, rájött, hogy nem azok vágyainak a forrásai, nem az az élete értelme. Egyszer csak azonban érkezik valaki, aki hozza a megoldást, gyökeres változást hozva életében. Én kívánom neked, kedves testvérem, hogy ez a valaki, Krisztus, töltse meg a te életedet is boldogsággal, örömmel, értelemmel, céllal! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

“Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: Megtaláltuk a Messiást (amely azt jelenti: Krisztus)” (Jn 1,41)

Egy csodálatos élmény, vagyis egy vágy beteljesedésével találkozunk a fenti igerészlet által. András, Simon testvére találkozik a Messiással. El is mondja ezt a testvérének, a későbbi Péternek úgy, mint személyes bizonyságtételt és úgy, mint egy élményt, ami neki beteljesülést adott. Ez a hiteles bizonyságtétel: találkoztam az orvossal, aki meggyógyított engem.

Ezt a beteljesülést megelőzi egy vágy, ami lehet, hogy elrejtve, de ott van mindannyiunkban. És ez a vágy már istenbizonyíték. C.S. Lewis ezt igy fogalmazza meg: „Senki sem születik erre a földre vágyakkal, csak akkor, ha azoknak van kielégítésé is. A csecsemő éhséget érez, tehát van étel. A kiskacsa úszni akar, tehát van víz. Ha én olyan vágyat találok magamban, amire nincs evilági beteljesítés, akkor nagy valószínűséggel nem erre, hanem egy másik világra lettem teremtve. Ha egy földi, testi élvezet nem tudja ezt a vágyat beteljesíteni, ez nem azt jelenti, hogy a földi világ hamis. Minden bizonnyal a földi élvezetek nem arra hivatottak, hogy beteljesülést adjanak, hanem, hogy felébresszék bennünk az igazi beteljesülés utáni vágyakozást.”

Nem tudom, hogy te hogyan számolsz be a tegnapi istentiszteletről, akár a munkatársaknak. Unalmas óra volt, amit épp, hogy túléltem, vagy egy alkalom, amelyen keresztül Krisztus szólt hozzám? Ha az utóbbi, akkor élménybeszámolódat te se hallgasd el. Oszd meg örömödet, hogy mások is megtalálják örömük és vágyuk beteljesedésének forrását. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka