DE

“Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

Jézus előre szól a tanítványainak, hogy mi vár rájuk. No, de nem úgy, ahogy mi szoktunk figyelmeztetni, azután meg kárörvendően igazoljuk: ugye nekünk volt igazunk, mi szóltuk… Ez egy bátoritó figyelmeztetés, tisztán és érthetően.

Nem lesz könnyű Krisztus követése. Nyomorúságunk lesz ezen a világon. És ez tény. Érezzük, tapasztaljuk, mindenfelől: az emberekkel való konfliktusainkban, a betegségekkel való harcunkban, de főleg tanítványi feladataink végzése közben. Van baj elég.

Jézus azonban nem azért mondja ezt, hogy alapot adjon panaszáradatunknak, mert az megy alap nélkül is, alapjáraton, csípőből, kisújból. A győztes azért mondja el ezt a tanítványoknak, hogy tudják: ha a győzteshez tartoznak, a győzelem az övék! Ihatunk előre a medve bőrére.

Tessék tehát nyugodtan beszélni a nyomorúságaikról. Jézus is beszélt erről. DE! Legyen ott minden beszélgetésünkben a DE! Ne fulladjunk bele a nyomorúságunkba, mert Jézus dobja a mentőövet. Kapaszkodjunk bele! A győzteshez tartozunk, mert Ő legyőzte a nyomorúságunk okát. Bízzatok! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Elszenvedhetjük

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” (Jn 15,18)

Nagyon örülök azoknak a kezdeményezéseknek, melyeken azt látom, hogy elhívott emberek ki mernek állni egy vitára olyanokkal, akik még távol vannak a hittől: Szólj be a papnak, Kálvinista apologetika…

Ugyanakkor nem kell mindig keresni ezeket a vitákat, a munkahelyekről, vagy más fórumokról is jönnek vissza olyan tapasztalatok, melyek azt jelzik: gyűlölik, de legalábbis lenézik azokat, akik hisznek Krisztusban, mint megváltójukban.

Nos, ennek a fényében érdemes hallani, amit Megváltónk mond: annyira elütött Jézus attól a világtól, amelyikben mozgott, annyira idegen ma is mindaz, amit Ő tanít ahhoz képest, ami hangzik, és annyira mások azok, akik valóban az Ő tanítványai, mint a körülöttünk élő világ, hogy ez magában elég ahhoz, hogy gyűlölje a világ.

Itt azonban meg kell jegyeznem azt is, hogy vannak esetek, amikor, átvitt értelemben, megtapossák az emberek az íztelen sót. Nem minden esetben mártíromság az, amit tapasztalunk, hanem sokszor szinte jogos harag.

Aki meg tud sértődni, az nem jézusi módon viselkedik. Ezt jó tudnunk. Ezt kell megvizsgálni, amikor a világ haragját tapasztaljuk: jogos harag vagy ördögi támadás. Ha előbbi, akkor változtassunk mi a helyzetünkön, ha ördögi támadás, akkor biztasson bennünket az, amit Jézus mondott. Ő felkészit bennünket a lelki harcra. Nemcsak megmondta, hogy ez fog történni, hanem erőt is arra, hogy győztesek legyünk. Isten senkit sem terhel azon felül, mint amennyit bír. Nem próbál minket feljebb, mint elszenvedhetjük. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Higgyetek!

„Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van, ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.” (Jn 14,11)

Higgyetek! Higgyetek nekem! Olyan alázattal teli kérés ez Megváltónktól, ami megdöbbentő, ugyanakkor teljesen értelmetlenné teszi az önmagukat keresztyénnek valló emberek gőgjét.

No, de mi is ez a hit? Hinni Jézusnak, hinni Jézusban valami, ami először velünk történik, és attól kezdve mi tesszük. A hit személyes találkozás Megváltónkkal, olyan találkozás, ami kizökkent addigi életemből, ami átformál, ami után teljesen más emberré válok. Ekkor Krisztus jön hozzám. Attól kezdve pedig én megyek Krisztushoz. A hit életet ad nekünk – és ami életet teremt körülöttünk is, vigaszt ad a szenvedésekben, útmutatást a tévelygőnek, megelégíti a szomjúhozót, ami a lelki böjt lényege.

Ha nem másért, akkor a cselekedetekért higgyetek! No, de az Őt követőknek vannak-e olyan cselekedetei, ami által mások el kezdenek hinni? Az, aki hisz, ugyanis olyan, mint az őrtorony: fel lehet nézni rá, és a közelében távolabbra lehet látni: el egészen Istenig, mindenen túllát Megváltójáig, és mindenkor túl is mutat Megváltójára.

A hit sóvá és világossággá tesz, valami pluszt, mennyeit ad ebbe a világba. – Van-e nekünk ilyen hitünk? Ilyen-e a mi hitünk? Higgyetek! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Biztos bizonyosság a nőszövetségi találkozóval egybekötött Lankadatlanulon

Rengeteg program gazdagítja a Szatmári Református Egyházmegye különböző csoportjait, így az egyházmegye nőszövetségeit is. A kedv mégsem lankad, szívesen találkoznak Istennel és egymással a tagok.

Így történt ez csütörtökön 18 órától a Lankadatlanulon is, azaz Szigetlankai Református Egyházközség nyitott bibliaóráján, amely ezalkalommal egyházmegyei nőszövetségi találkozóval volt egybekötve.

Több mint száz résztvevő előtt Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntött, majd a Lanka Duó, azaz Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter tanított énekeket: Én nem tudok élni, Nem tart fogva semmi már, Ki vagyok én igazán, Tökéletes Jézus.

Bogya Kis Mária egyházkerületi nőszövetségi elnök áhítatában a János evangéliumából olvasott fel három Igét, amelyek alapján először is szolgálatkészségre buzdított, majd a Krisztusra való figyelésre, az Ő felénk végzett szolgálatára hívta fel a figyelmet, végül pedig a szeretet új parancsát helyezte a gyülekezet szívére.

A hit hallásból van, ezért szükség van a bizonyságtételre, napjainkban is, mint minden időben. Ezért a Lankadatlanul előadássorozat idén főként erre teszi a hangsúlyt. Gilicze Erzsébet Szentes-felsőpárti lelkipásztornő (Magyarország), országos és egyházkerületi (Tiszántúl) nőszövetségi titkár Bizonytalan bizonyságtétel címmel tartott előadást az egybegyűlteknek. Megkapó őszinteséggel, figyelemfelkeltő hitelességgel hangzott az életszerű igemagyarázat, tanitás és tanúbizonyság: „Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?” (1Kor 14,8) Teljes határozottság jellemezte a paradox módon bizonytalan bizonyságtételnek titulált előadást, igy felvértezett a mindennapok lelki harcaira. Konkrét életesemények, élettörténetek biztattak.

Mély bizonytalanságban élünk, mert nem tudjuk határozottan elkötelezni magunkat valami, valaki mellett. Isten azt akarja, hogy kötelezzük el magunkat mellette, mert Ő elkötelezte magát a mi megváltásunk mellett. Szeret és megmenteni akar, de nem akaratunk ellenére. Isten Igéjéből világos dolgok hangzanak, a világosságban egyértelmű Isten üzenete. Mi tudjuk, hogy Őt követve, mi az, ami ránk vár. Sok nehézség, ami az előadásban el is hangzott részleteiben, de ott fenn vár valami plusz még. Egy hervadhatatlan korona, egy biztos ígéret, és az eddigi nem látott dolgoknak a teljes megismerése. Adja Isten, hogy ne azokra a dolgokra hallgassunk, amik a bizonytalanságban, a kétfelé sántikálásban, a mammon, a karrier imádatában, erősitenek, hanem tudjuk elkötelezni magunkat Isten Igéje mellett! – mondta Gilicze Andrásné.

Nagy Erika a Szatmári Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke megköszönte az előadást, majd ismertette a további nőszövetségi programokat, többek között az április 6-án Szamos-negyeden megszervezendő egyházmegyei nőszövetségi vezetőségi találkozót és felhívta a figyelmet a soron következő vezetőségi választásokra.

Áldott alkalom volt a Lankadtanul szigetlankai nyitott bibliaóra és a nőszövetségi találkozó egybehangolása, mely valóban erőt adott, családi hangulatot és összetartozást erősített. Ezt fejezte ki az együtt énekelt bizonyságszerű ének:  „Mikor körbefog gyönyörű dalod, bennem minden helyreáll Ha jön Szentlelked, bátorrá leszek, s a félelmem elszáll. Nem tart fogva semmi már, fiad (lányod) vagyok, Atyám. A világ hajnalán kiválasztottál, elhívtál engem. Újjászülettem, családtag lettem, véred folyik bennem. Olyan jó, hogy érzem, Atyám karja átölel. Olyan jó, hogy átjár a dallam, mely bennem szól, szabaddá lett végre, lelkem minden láncától. Ezért zeng most az ének, a teljes szabadságról! A tenger kettévált, s én átsétáltam. Lelkemben széttört minden lánc. Megmentettél, fennhangon zengem hát: Fiad (lányod) vagyok Atyám!”

További képek: ITT

Fülesítve

“Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon.” (Jn 12,48)

Nem akarlak felidegesíteni, vagy nyugtalanságba kergetni, nem menekülni, hanem szabadulni hívlak. Békességed legyen!

Megnyugodtál a tegnap hallott igehirdetés után? Szoktam ezt hallani: úgy megnyugtatott ez a prédikáció! És ilyenkor nem vagyok biztos abban, hogy minden a legnagyobb rendben történt. Mert nem minden Igének az a célja, hogy megnyugtasson, de minden igehirdetésnek célja, hogy Isten békességét adja. Bele ne nyugodj abba, hogy olyan vagy, amilyen vagy és abba sem, hogy ez a világ gonosz! Ez álbékesség! Nagyon jó az, ha felhúzott a tegnapi prédikáció: csörögj, pörögj, tedd, amit tenned kell!

Nagy felelősség Igét hallgatni, hiszen te már nem mondhatod el, hogy nem hallottad az igazságot. Az utolsó ítélet rendjén szembesítve, pontosabban „fülesítve” leszel azzal, amit hallottál, a templompadok is ott lesznek, amiben olyan szépen megnyugodtál, vagy lehet, még aludtál is. Ébresztő!

A János evangéliumában ezek a szavak, mondatok, az utolsók, amelyeket Jézus a nyilvánosság előtt, a nagy közönségnek, a népnek mondott. Megdöbbenek egy-egy prédikációskötetben, zárójelben megjelenített megjegyzésen: ez a szerző utolsó prédikációja. Az utolsó. Neked melyik lesz az utolsó, amit hallottál, és ami ítélőbíród lesz? Ragadd meg a lehetőséget, élj Krisztusnak a mában! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Családias hangulat, szeretet számítgatás nélkül Szigetlankán

A gyülekezet olyan kell legyen, mint egy nagy család, ahol a minden kiscsoportnak megvan a maga szerepe. A nőszövetség az anyuka, a presbitérium pedig az apuka szerepét is betöltheti, az ifjak és a vallásórás gyermekek is megtalálhatják ott a maguk szerepét.

A Szigetlankai Református Egyházközségen is családias hangulatot biztosítottak a presbiterek, amikor Csorvási Béla főgondnok vezérletével a nőnapot követő első nőszövetségi bibliaórára finom bográcsgulyással lepték meg a mindig szorgalmas, csigázó asszonyokat. A lelki táplálék a napi Igéből érkezett, Rácz Ervin lelkipásztor a János evangéliuma 12. részéből olvasta fel azt a vacsorajelenetet ahol Mária megkente Jézus lábát, Márta szorgoskodott az asztal körül, Lázár feltámasztása pedig örömöt és hálát hozott a három testvér és az egész család életébe. A szeretet nem számol, nem számítgat, a szeretet ad, határok nélkül, mindent. Ezt tapasztalták meg a bibliai jelenet résztvevői és a szigetlankaiak is.

További képek ITT: http://refszatmar.eu/csaladias-hangulat-szeretet-szamitgatas-nelkul-szigetlankan/

Jelentők

“A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.” (Jn 11, 57)

Mi ez a lincshangulat? Kit várnak a papok, kit akarnak elfogni? Azt, aki életet adott, aki feltámasztotta Lázárt? Örülni kellene, nem?

Sokan örülnek is, de némelyekben az irigység és a gonoszság dolgozik. De ma nem csak azokra szeretném felhívni a figyelmet, akik el akarják fogni Jézust, hanem azokról a „némelyekről” (46v), akik lelkesen jelentgetnek, akár még ma is.

Gyáva gyengék, fanatikus férgek, jellemtelen jelentők, szánalmas szekusok bizony nemcsak három évtizeddel ezelőtt voltak, hanem könnyen meglehet, ma is keresik a ranglétrán való felkúszás lehetőségét. És mi mit csináljunk? Féljünk tőlük? Távol legyen!

Luther azt mondta egyszer, hogy az ördög is Isten ördöge. A gonosz is csak addig teheti azt, amit tesz, ameddig Isten engedi. Egyébként ártalmatlan. Nem a légy tartja a plafont. Jézus végig Ura a nagypéntek körüli eseményeknek, az Ő nagysága ebben is rejlik. Ebben a tekintetben is, csak tőle tanulhatunk. Mert, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk…? Nagyon sokan, de mit számit az, ha a legnagyobb mellett vagyunk.

És ha mégis vannak olyanok, akiket a fenti négy alliteráció jellemez: még nem késő Jézus oldalára állni, még nem késő megtérni. Ma még lehet… Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka