Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Szatmár-Szigetlanka református templomában is hálát adtak Istennek az édesanyákért, nagymamákért, dédnagymamákért. A délelőtti istentiszteleten boldog gyermekek csaltak mosolyt az ünnepeltek ajkára.

Rácz Ervin lelkipásztor a 127. zsoltár 3. verse alapján hirdetett Igét: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” Az anyaméh az Ószövetség eredeti nyelvében, a héberben ugyanazzal a szóval van jelölve, mint az irgalom. A gyermek számára ez az első biztonság, ahogyan a férj kell biztonságot nyújtson a feleség számára, és mindannyiuknak pedig a gondviselőt Isten adja átfogóan, hatványozottan a biztonságot. A gyermek így többszörös biztonságban nőhet fel. Az igehirdető kitért a Bibliában szereplő Zebedeus fiak anyukájára, aki buzgón, igaz buzgólkodva is, mindent megtett annak érdekében, hogy gyermekeik Krisztust követőek legyenek. Vajon a mai édesanyák számára ez hanyad rangú kérdés? A mi vagy az Isten álmait, terveit, céljait akarjuk, hogy teljesüljenek gyermekeink életében? – tette fel a kérdést a lelkipásztor. Az a legjobb, ha a kettő egyezik. Ugyanakkor a lelkipásztor a három golgotai kereszten levőről is beszélt, mindhárom édesanyjának volt álma a gyermekeit illetően, a két szélsőnek a középső jelentett megoldást: az egyik élt a lehetőséggel, a másik eltaszította. Így van ez ma is.

Az igehirdetést követően a gyermekek énekes, zenés, verses szolgálata következett. Rácz Enikő tiszteletes asszony a versekre készítetté fel a gyermekeket, Kovács Zsolt kiskonfirmandus zongorázott. Papp Krisztina kántornő vezetésével pedig többek között ezt is énekelték: „Mit is adjunk ma tenéked édesányánk? Tied az ének és e szép virág. A jó Isten keze védjen minden napon,. Áldása áradjon rád gazdagon.” Úgy legyen!

Jó nemcsak évvégén visszanézni, mert van miért hálát adni.

2018 őszétől 2019 tavaszáig, azaz szeptembertől áprilisig eseménydús hét hónapról számolhatnak be a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközségben.

Nézzük a címszavakat és a képeket:

Egy meg egy meg egy… – Gyermekbibliahét Szigetlankán

Szabadtéri vakációzáró istentisztelet a Deák téren

Kitartott – Hitről, hatalomról, Visky Ferencről

27. CE Konferencia – Szatmár-Szigetlanka – Visky Ferenc 100

Isten bölcs keze vezet – Tisza István emlékjelt avattak Szigetlankán

Ma nincs aggódás – Presbiterek fogadalomtétele Szigetlankán

Videó – Hálaadó istentisztelet és lelkészbeiktatás Szigetlankán

Ismét mondom: örüljetek! – Hálaadó istentisztelet és lelkészbeiktatás Szigetlankán

Létezés, alkotás, közösség – az öröm három forrása a Lankadatlanulon

Hegyi beszédről Szigetlankán

A bűnbeesés – Varga Tifanni gondolatai

Van emberem – a nőszövetség adventi szolgálata Szigetlankán

Ajándékozásunkról – Vetésiek Szigetlankán

Útkészítők az adventi SZIKÉN

Nőszövetségünk karácsonya

Bemutatkozik legátusunk: Nagy-Suvanjeiev Elisabet

Befogadod? – Karácsony Szigetlankán

Gondviselés, hála, ima – Lankadatlanul Berticiékkel

Lélekszámról

Ne bántsunk szavainkkal! – Betekintés Szigetlanka imahetébe

Imahét – Képek az első 4 napról

Imahét – 5-8. nap

Mozgalmas, változatos, programgazdag imanyolcad Szigetlankán

A templomközelségtől az istenközelségig – Egy értelmiségi rendhagyó bizonyságtétele

Tettre és közösségre hívó tavaszkezdet a Gosztát-blokkoknál

Családias hangulat, szeretet számítgatás nélkül Szigetlankán

Biztos bizonyosság a nőszövetségi találkozóval egybekötött Lankadatlanulon

Beszélj bátran! – Bonus Pastor Országos Találkozó volt Szatmáron

Virágvasárnapra hangoló diakóniai szolgálatok

Más emberként – szigetlankai konfi-tábor és virágvasárnap

Győzött a Bárány – Virágvasárnapi SZIKE-istentisztelet Szigetlankán

Nagycsütörtöki rendhagyó úrvacsorai közösség

Üres és telitett ígéretek húsvétkor, Szigetlankán

Megfogó, megkapó – Szigetlankai horgászok Szamosdarán

Nem a Tibériás tengerénél, hanem a Szamosdarai Halastónál kerestek és találtak halat a szigetlankai presbiterek és barátaik. Amolyan közösségépítés volt ez, nem csak időtöltés, hanem egymás jobb megismerése.

Hétfőn reggel már görbültek a botok, szóltak a kapásjelzők, rettegtek a halak, sőt még egy teknős is horogra akadt, persze azt visszaengedték. A tó partján, közösségben, jó ízű beszélgetések közepette hamar el is telt az idő, közben pedig húsvét után egy bibliai történet juthatott a jelenlevők eszébe, mely a János evangéliuma 21. részében található: „Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs. Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és még kenyeret is. Jézus így szólt hozzájuk: Hozzatok a most fogott halakból! Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek!”

A történet el is hangzott a szigetlankai parókia udvarán, ahol amit fogtak, el is fogyasztották az ügyes horgászok és hozzátartozóik. Áldott és emlékezetes nap volt ez, melyen megerősödött a péteri hivatás is: mostantól emberek fogsz fogni. Az ilyen megfogó és megkapó alkalmak ezt a célt is szolgálják.

Változatos, eseménydús, áldásos húsvéti alkalmak vannak a Szigetlankai Református Egyházközség tagjai. Teológusok, legátusok, nyugdíjas és helyi lelkipásztor igehirdetései mellett szolgált a kórus, a Lanka Duó és az ificsapat is.

Nagyhéten a házigazda lelkipásztor prédikációi mellett Varga Tamás és Csatári Leila teológiai hallgatók igehirdetései színesítették az alkalomsorozatot. Nagycsütörtökön, igaz rendhagyó módon, de már élhettek az úrvacsora lehetőségével, tették is ezt több mint százan pászkával, borral, az úrvacsora lényegére koncentrálva.

Vasárnap délelőtt, mint ahogyan az ilyenkor több templomban is volt, nem maradt szabad ülőhely a szatmári Deák téri templomban, több mint háromszázan hallgatták Isten Igéjét, melyet Rácz Ervin hirdetett a Timóteushoz írt második levél 2. részének 8. és 9. verse alapján: Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Mire utal az, hogy Dávid utóda Krisztus? Arra, hogy Ő a megigért Messiás. Húsvétkor az is kiderült, hogy másféleképpen voltak ezek az ígéretek üresek, mint ahogyan mi emberek szoktunk fogadkozni. Az első „üres” ígéret az, hogy Jézus megüresítette önmagát, megalázva magát a keresztfának haláláig. A második az, hogy a kereszt üresen maradt úgy, hogy meghalt rajta Jézus. A harmadik az üres sir: nem volt ott, mert feltámadt. A negyedik üres ígéret az üres lepel és a keszkenők, amelyek rendezettségükben azt üzenik, Jézus visszajön. Az üresség pozitív üzenete mellett a telitettség is szóba került. A lelki kosár megtelt. Mivel? Ezt a végére a gyülekezet együtt mondta el a lelkész után. Miszerint ha Jézus él van: megváltás, új élet, kapcsolat, segítség és reménység.

A gyülekezet és a Lanka Duó, azaz Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter csodálatos énekei után Fodor Lajos nyugalmazott lelkipásztor ágendázott.

A délután istentiszteleten az ifjak énekkel szolgáltak, Ivanov Annamária a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet V. éves teológiai hallgatója hirdetett Igét, tette ezt nagyszombaton és húsvét másodnapja délelőttjén is, amikor pedig a lelkes gyermekek versekkel és énekekkel tettek bizonyságot Rácz Enikő tiszteletes asszony felkészítésével, mosolyt és szívből jövő örömöt csalva a gyülekezeti tagok arcára.

Üres tehát a sir, telve pedig az emberi szív húsvét után Szigetlankán.