Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

„Most tehát, ti, gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, az égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, és ő nem állt ellen nektek.” (Jakab 5,1-6)

Előző alkalommal megtanultunk tervezni. Most nem garantálom, hogy megtanulunk meggazdagodni, de talán azt igen, hogyan lehet helyesen gazdagnak lenni. Márton napja közelében József Attilát idézhetnénk: „De szeretnék gazda lenni, egyszer libasültet enni…” „Black Friday” közelében pedig nem is annyira hasznavehetetlen az anyagiasságról szólni. Pláne, hogy a Biblia is nagyon sokszor kiigazít a témában.

Eléggé nekimegy a gazdagoknak itt Jakab. Nem valami barátságos velük, aminek valószínűleg van tapasztalati oka is. (Jak 2,6) Mondhatnánk azt is, hogy nem jó marketinges ez a Jakab, pedig kaphatna támogatást az írására az akkori oligarcháktól, biztosan a templomot vagy a parókiát is fel tudná újítani egy jól irányzott pályázattal, ha kedves lenne hozzájuk. De ő nem gondol ilyet.

A prédikáció mai hallgatói lehet, hogy most kihúzzák magukat és azt mondják, hogy ez az Ige biztos nem nekem szól, mert én nem vagyok gazdag. Mihez képest? A világon biztosan van legalább 7 milliárd szegényebb ember. Hozzájuk képest gazdag vagy. Az ember relativizál, Isten revitalizál. Azaz az Isten feltámaszt, éltet és lendületet ad. Éppen ezért ennek az Igének a dorgáló üzenete mellett a pozitív üzenetét is érdemes megnézni. Mi ellen szólal fel Jakab? Mi mellett szólal fel ezáltal? Mind a két kérdésre három pontban adjunk választ az Ige által.

Mi ellen szólal fel az Ige?

1. Igazságtalanság, becstelenség, kizsákmányolás

Jakab korában szinte teljes hiányzott a középréteg a társadalomból. Róma megbízható emberei teljesen elszívták a levegőt a többiek elől. A zsidó arisztokrácia teljesen megsemmisül. A napszámosokat nagyon sokszor átverték, kisemmizték, sőt, ha útban voltak és nem engedelmeskedtek meg is ölték. Fiatal koromban én is láttam azt, hogy a napszámban dolgozókat nem mindig fizették ki tisztességesen. És mai napig is vannak hasonló esetek, akár még külföldi vendégmunkások is jönnek haza ilyen tapasztalatokkal. A kizsákmányoló rendszer eredménye az is, hogy olykor túl olcsón megkapjuk az elektronikai cikkeket, mert valahol, valakik, talán egy hajón, éhbérért megdolgoznak érte, hogy a jóléti társadalom tagjai majd eldobhassák.

2. Egoizmus és kapzsiság

A mai emberek nagyrésze önmaga körül forog. Ő saját maga istene. Nagyon imádja magát. Kapzsisága pedig kielégíthetetlen. Mint a tengerész, ahogy issza a vizet. Minél többet iszik, annál szomjasabb. Jakab szinte ideidézi a Hegyi beszédet: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. (Mt 6,19-21) Vigyázzunk, hogy a kapzsiság csapdájába ne essünk!

3. Sznobizmus

Kedvteléseteket űzitek! A kor sznobjai jelennek meg előttünk. A sznobizmus az előkelőnek vagy magasabb státuszúnak tartott emberek szokásainak, viselkedésének és ízlésének mesterkélt, gyakran lenéző utánzása. A látszat fenntartására törekszik. Fontos az „outfit”. Pedig az igazi outfit belül, az infittel kezdődik. Azaz magyarul: valódi külcsíny nincs belbecs nélkül. A sznobizmus ezt nem veszi figyelembe, de a látszatot fenn akarja tartani és szereti különbnek éreztetni magát másoknál. Általuk felállított mércét hangsúlyozzák: rang, vagyon, kultúra, intellektus, ideológiák területén. Ennek a jele az eltartott kisujj, ami szánalmas és átlátszó, de semmiképpen sem boldogító. Sokat tudnék még erről beszélni… De ehelyett inkább a bátorító üzenetet is keressük meg!

Mi mellett szólal fel az Ige?

Megéri becsületesnek lenni, akkor is, ha olykor átvernek, kiforgatnak. Isten revitalizál, új életet ad. A 73. zsoltár írója is erre jön rá. Érdemes elolvasni.

1. A gazdagság felelősség

Isten ránk bízott javakat. És ez felelősség. Olykor mások élete is ránk van bízva azáltal, hogy egzisztenciájukról gondoskodhatunk. A sáfárságról, a talentumokról, a gírákról ezért mond példázatot a mi Urunk. Tanuljunk felelősséget és használjuk jól a ránk bízott javakat. És ne irigykedjünk azokra, akiknek több adatott, mert tőlük többet is várnak el, nemcsak az emberek, hanem az is, aki adta, az Isten. Imádkozzunk értük, mert lehet jól is gazdagnak lenni. Vannak példák erre a Bibliában: Ábrahám, Jákób, Jób, Salamon… a kor gazdagjai közé tartoztak és Isten adott nekik bölcsességet, amikor kérték.

2. Boldog-e a szegény?

Azt értenünk kell már, hogy nem a pénzzel van a baj, hanem azzal, hogy olykor szerelmesek vagyunk bele. Erre Pál is figyelmezteti Timóteust: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (1Tim 6,10) “Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.” (1Tim 6,17) Ezt nem kell magyarázni! A zsoltáros is figyelmeztet: „Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!” (Zsolt 62,10) A kérdés tehát, attól függetlenül, hogy mennyi pénzed van: hol van a szíved? Ha a pénzben, nem leszel igazán boldog sosem!

3. Nagylelkűség

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Péld 19,17) Szeretnék az Úrral lyen kapcsolatban lenni, hogy neki adhassak kölcsönt. Ehhez az kell, hogy merjek nagylelkű lenni. Életed a Holt tenger vagy áldásos csatorna? Ami oda befolyik, az ott is marad, vagy tovább is adsz belőle? Ha igen, az a jele annak, hogy áldott életed van. Ha magadnakvaló vagy, akkor nálad hiánycikk az áldás.

Zárásként tisztázhatjuk, hogy Jakab nem volt jó kémiából. Az arany nem rozsdásodik. Tehát mégsem múlik el a gazdagság? Érdemes ebbe fektetni? Én most nem ilyen tanácsokat adnék. Ez nem a Vámház körút 9! Mert, ha a holmijaid ne bomlanak is el, a cuccaid nem is integetnek neked, a gazdagságod, ha nem is fog tőled elbúcsúzni, mert megtaláltad a tartósabb gazdagságot, egyszer te fogsz tőlük búcsúzni. Házad falán állhat: ItthagyLak! De van, ami megmarad: a szeretet.

Az el nem múló vagyonnal hogy állsz? Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett? Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz.  Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4,11-17)

A legismertebb jakabi Ige, a könyv legtöbbször idézet mondata valószínű ez: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ez vagy azt fogjuk cselekedni.” Deo volente! – mondják a szakavatottabbak, latin nyelven. Jakabi feltétellel ott leszek, azaz ha az Úr is akarja és élünk. Teljesen korrekt, egy kicsit óvatosságra intő, szerény mondat ez, mely bevallj, nem minden rajtunk múlik, de ami rajtunk áll, igyekszünk megtenni. Óvatosan tervezzünk!

Mi is a baj a tervezéssel? Kifejezetten tisztelettel és megbecsüléssel kell szóljunk azokról az emberekről, akik tudnak tervezni. Van víziójuk, specifikus és objektív élettervük, gondoskodnak a jövőről, csupa jó tulajdonság, így önmagában. Mi is éppen egy igehirdetési terv részeként tanulmányozzuk Jakab levelét. Bibliaórán is megvannak a terveink. Egy gyülekezet vezetési is szokott tervezni. Minden egyházrész megteszi ezt. Komoly cégek éves tervet készítenek. Célkitűzéseik vannak, megvalósítási tervük. Önmagában nincs ezzel semmi gond, a komolyságot demonstrálják ezzel. Egy pár előre megtervezi az esküvőjét, intézik a termet, a szakácsot, a pincéreket, a zenészt, a helyszínt, a fotóst és levégén szólnak a lelkésznek is. Ez is megszokott dolog. Nincs is baj ezzel. De akkor mi a problémája Jakabnak? Az, hogy a számításból az Istent hagyjuk ki, az élet adóját.

Mi az élet? Fontos, hogy ne csak idő legyen az életünkben, hanem élet legyen az időnkben. A Biblia őszintén és nyíltan elmondja több helyen is, hogy életünk olyan, mint a pára, a lehelet. Egy afrikai származású focista első európai, téli edzésén kétségbeesetten szaladt be a csapatorvoshoz, hogy füstöl a szája, mi lehet a baj. De valójában a lehelete volt. Látta és kétségbeesett. Az élet törékeny és mullandó. Jó elővigyázatosnak lenni és vigyázni arra, ami van, de akkor is előbb utóbb vége lesz. És ki emlékezik majd ránk? Igaz lesz az az emlékezet? Mi melyik üknagyszülőnk nevét tudjuk? Ükunokáink fognak minket ismerni, legalábbis a nevünket? Hogyan éljük meg törékenységünket, mullandóságunkat? Beszámítjuk-e ezt is a tervezéseinkbe? A jakabi igerész három dologra hívja fel a figyelmet. Ezt a három üzenetet bontsuk ki még egy kicsit:

1. Amikor tervezel, ne gondolj csak arra, amit te akarsz, hanem elsősorban arra, hogy Isten mit tervez az életeddel.

Minden a tervek szerint alakul, de az nem az én tervem, hanem az Istené. Neki is van terve az én életemmel. Nem véletlenük alkotott meg engem. Nem véletlenszerű teremtmény vagyok. Az Ő megtervezett alkotása vagyok. Akar valamit velem. Érdekel ez engem? Meg szoktam kérdezni? Vagy csak nekem vannak terveim és az Ő terve nem érdekel?

Aki betegesen kontrolálni akarja az életét, az nehezen fog erre a gondolkodásra hajlani. A kontrollmániások azért kiabálnak, fenyegetnek, türelmetlenek és agresszívek, mert nem bírják elviselni, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ők tervezték. Agressziójuk következménye az lesz, hogy félelemből hallgatnak rájuk, de igazából mások szívét nem fogják elnyerni. Rossz ilyen ember mellett élni egy közösségben, egy gyülekezetben, egy munkahelyen, egy családban… Legyen ez tükör előtted, ha éppen te vagy az az ember, akitől félnek és ezért engedelmeskednek. Igazán az a közösség, amit fenyegetéssel és erőszakkal szerveznek, nem fog működni. Csak az fog teljesedni, amit Isten is úgy gondol. Előbb Őt kérdezzük!

„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.” (Péld 19,21) – a kontrollmániások jó, ha időben szembesülnek ezzel.

„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3) – legyenek szándékaid, de tudd: ember tervez, Isten végez. Ez nem fenyegetés, hanem tény. Igazodjunk terveinkkel Isten tervéhez!

2. Amikor tervezel, tudd, hogy véges vagy, de tedd életedet az örökkévalóság perspektívájába.

Limitált kiadás vagy. Nem szalagon gyártottak. De ez az is jelenti, hogy véges vagy. Nem minden érted van, és nem minden körülötted forog. Rick Warren híres evangelizáló lelkész egyszer Dél-Koreában, Szöulban egy tüntető tömegbe botlott bele, akik a templom előtt demonstráltak. Ő azt hitte, hogy azért jött olyan sok ember ki, hogy őt üdvözöljék. Hát nem! Önmagán nevetve mondta el tévedését. Ők nem miatta jöttek ki.

Érdekes azonban, hogy annak ellenére, hogy végesek vagyunk, a Biblia arra is buzdít, hogy vegyük észre azt is Isten örök életet adott nekünk az Ő Fia által. Legalábbis azoknak, akik hisznek Őbenne. (Jn 3,16) Egyszerre kell látni az is, hogy egy életünk van, és azt is, hogy ez az egy életünk pedig örök, Istenben. Sokat segít ez a lelki tűrőképességünk, azaz a rezilienciánk kialakításában.

A reziliencia, azaz rugalmasságunk segít elfogadni a megváltoztathatatlant, és az Istentől kapott bölcsességgel különbséget tudunk tenni eközött és a megváltoztatható között. A lelki tűrőképességünket erősíti az Istennel való kapcsolatunk, a szeretteinkkel való kapcsolatunk (mind a kettő ugyanúgy lemérhető az agyunk működésében) Egy tágabb kontextusba emel, reményt ad és a karbantartja a lelkünket. Gyakoroljuk!

3. Amikor tervezel, rendezkedj be egy szép életre! Jót tervezz! Túl jót!

A jó tervezésről szóló igeszakaszt Jakab úgy fejezi be, hogy felhívja a figyelmet a mulasztás bűnére. Ha tudsz jót cselekedni, cselekedj jót! Túl jót tenni, mégis jót tenni jobb, mint forgatni magunkban a rosszat és rágalmazni másokat. Sokszor forrnak bennünk az indulatok. Bánjuk azt, hogy nem mondtuk meg a magunkét, éjszaka is forgolódtunk és bákódunk, hogyha nem „ütöttünk vissza” egy szócsatában. Ezért sose bánkódjunk! A halálos ágyán az ember nem azt szokta bánni, hogy mit tett rosszul, hanem azért bánkódik, hogy mit nem tett meg, azaz mi jót nem tett meg.

Táguljon a szíved! Ha nem tetted meg, azon fogsz sírni és nem azon, hogy túlteljesítetted! Ha nem hallgattad meg a másikat, azon fogsz bánkódni, és nem azon, hogy végighallgattad türelemmel. Ha sírtál a másik baján, azt nem fogod megbánni, de ha nem érdekelt, az fog emészteni. Ha türelmes vagy, szeretsz, ha megbocsátasz, ha hiszel, mégis, végsősoron nem fogod megbánni, de azt igen, ha ezeket elmulasztottad. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok!” (Jakab 4,8a)

Jakab levele sorozatunkban most nem megyünk tovább, hanem az utolsó szakaszból ráfókuszálunk egy mondatra, ami alapján Isten vigaszát is kérjük a Mátyás király utcai temető kápolnájánál, hogy ne csak a mécsesek világítsanak, hanem inkább az Ige világossága mutasson nekünk utat.

Amikor az Ige világít meg egy gyászban élő szívet, akkor is látja a veszteséget, de azt is tudja, hogy nemcsak meghalt, hanem elköltőzött, nemcsak elporlad, hanem átöltözik, nemcsak elhunyt, hanem alszik és fel fog ébredni az, aki Krisztusban halt meg. Az Ige világossága ilyen fényerővel érkezik, ami valódi vigaszt ad azoknak is, akik emlékeznek elhunyt szeretteikre.

Jakab azt mondja, hogy konfliktusokat old meg Isten jelenléte, ezt beszéltük a teljes igeszakasz kapcsán, de a viharok elmúláshoz valóban közeledés szükséges a konfliktusmegoldó, annak előbb forrását, majd lecsendesítő megmutató Istenhez. Pont ezen a helyen, ahol ez a prédikáció hangzik, virrasztókon mindig az a zsoltár szól, ahány éves volt az, akinek a koporsója mellett állunk. Sokszor a zsoltáros az Istennel is perlekedik „miért” kérdéseivel, ahogy a gyászoló is teszi, de az az Isten ilyenkor nem küld el, hanem a megoldást is adja, átölel és lecsendesít Szentlelke által. Ezekben a napokban, amikor kivilágítani jönnek az emberek, több haragos embert látok, mint szomorút. Van tehát mit kivilágítani, és ez a szívünk.

Közeledjetek és én közeledek! – ez nem egy barterszerződés, egy „acciinesze”, do ut des (adok, hogy kapjak) értelmezés, hanem inkább azt jelenti, hogy aki elkezd közeledni Istenhez, észreveszi mennyi mindent tett már meg az Isten értem, milyen nagy távolságot tett Ő értem a mennyből a földre. Az istenkereső ember döbben rá igazán, hogy valójában inkább Isten találta meg őt.

“Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” – biztat a 34. zsoltár. Tapasztalatunk is az, hogy Isten leginkább közel akkor érezzük, amikor megtörik az életünk és sebeket kapunk. De kell lennie egy magnak a felszántott földben, hogy kikeljen. A hit magva csak akkor kel ki, ha az már ottvan. Én soha nem éreztem magam annyira közel az Istenhez, mint amikor mélységeimet éltem meg. Megsegített, hálás vagyok neki.

Ez az Ige azt is jelenti, hogy Isten gáláns. Nem ront ránk. Nem jön, ha kell, ha nem, ha akarjuk, ha nem. Az emmausi tanítványok (Lk 24) két órán keresztül beszélnek Jézussal az úton és amikor Emmausba érnek, Jézus úgy tesz, mintha tovább akarna menni. Erre a tanítványok kérik: maradj velünk! Jézus velük marad és akkor nyílik meg a szemük. Közeledtek? Akkor én is közeledek és elkezdődhez a gyümölcsöző, áldott, krisztushordozó élet.

A temetőben azonban ez az Ige valami mást is mond. Amikor istentiszteleten összegyűlünk, gyakran elmondjuk Kálvin János bűnvalló imájával: „íme egybegyűltünk itt és a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek társaságában…” Azaz az üdvözült lelkek ott vannak, hogy úgy mondjam, Isten másik oldalán. Tehát az Istenhez való közeledés a gyászban a valódi békességet hozza. Sokkal többet ad ez, mint sírkő simogatása. Ők Isten egyik oldalán, mi a másik oldalán. Ők Isten egyik kezében, mi a másik kezében. És amikor meghalunk, ha hiszünk benne, valójában egyik kezéből a másikba kerülünk át. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: „Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik”? De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. (Jak 4,1-10)

Reformáció napját ünnepeljük éppen. És ha a témát nézzük – konfliktusok – akkor rögtön az elején tisztáznunk kell: egyházak, felekezetek között is volt bőven perpatvar az elmúlt évszázadokban. Az a tisztességes, hogy alázattal, mindjárt az elején, így nézünk szembe a Jakab által felvetett témával. Mivel azonban én szeretem nemcsak az árnyoldalait nézni a dolgoknak, hadd mondjam el, írjam le örömömet is: idén, október 31-én két katolikus kollegám, szolgatársam is úgy köszönt nekem, mint reformátusnak, hogy: boldog születésnapot, nektek, reformátusok! – és ez nagyon jól esett, mert tiszta és őszinte volt, megérzésem szerint. Lehet tehát azt mondani, hogy akkor, amikor felekezeti konfliktusok vannak, az már ürügy az emberekben levő gonoszság megjelenítésére, semmi más. Nem tűnt el teljesen a felekezetek közötti viharos viszony, mert emberek vannak az egyházban, de úgy gondolom, a közös imádságok jó hatással voltak a kapcsolatokra.

Konfliktusok

Kinek lenne idegen ez a téma? Ki mondhatná azt közülünk, hogy nincsenek és nem is voltak konfliktusaink? Ha emberekkel érintkezünk, bőven benne van a pakliban. A családi viszonyok tudnak viharosak lenni. Hol a cipőm? Hol a ruhám? Mikor indulhatunk már? Gyere már!… ez csak néhány azon erélyesen megszólaló kérdés közül, amit közvetlenül templomba indulás előtt is felteszünk egymásnak. Gyülekezeti tagok között alakulnak ki konfliktusok. Minden közösség, ahol kettő vagy annál több ember van, alkalmas a viharos viszonyok kialakulására.

Ki a hibás? Ezt tudjuk mindjárt Ádámtól! Az asszony, aki mellém adtál. És Évától: a kígyó a hibás. Hárítunk, felelősséget áttoljuk a másikra. Ehhez nagyon értünk.

Konfliktusaink forrása

Hogy megszabadulj a konfliktusoktól körülötted, el kell, hogy oltsd a konfliktusokat benned. Ezért mindenekelőtt magunkba kell jó mélyen benézni! És ha ezt megtesszük, akkor nem is lesz annyira sértő, amit Jakab a fenti Igében megfogalmaz: öltök. Gyilkolunk kapcsolatokat, álmokat, szavakkal és gesztusainkkal.

Ha odáig vetemedünk, hogy kérünk, azt is rosszul tesszük. Ezt én megérdemlem! – mondja a bennem levő egó. Puskaporos hordóvá válunk. Mennyi mindent tettem én értetek! – mondja felháborodottan a kiskirály. Honnan hoztalak ki téged! – számonkér a házastárs. Ha pedig a lelkész szembesíti a sértődöttet, akkor jön a válasz: ha a tiszteletes úr tudná, hogy én mennyi szenvedtem miatta. Ha te tudnád, amit én! Puffogunk, sértődünk, kisértjük magunkat a közösségből.

Jó lenne igazán magunkba nézni! Mi provokálja benned levő viharokat? A vágy, az irigység, a rossz motiváció és a bűnös kedvtelések. Vágy sokszor arra, amit Isten már megadott, de másban keressük. Irigység, mert nem vesszük észre, hogy értékesek vagyunk. Ezek rosszul motiválnak bennünket és kényelembe, önmagunk istenítésébe ringatjuk bele magunkat.

Két kép

Pizza. Mennyi hibám van. Egyszer egy szellemes apuka a fiai közti konfliktust úgy próbálta megoldani, hogy egy egész pizzát tett eléjük, és olyan nagy szeletet vehettek a pizzából, amennyire hibásnak képzelik magukat a kialakult helyzetben. Éhesek voltak. Kénytelenek voltak bevallani, hogy bizony hibáztak. Mi vajon milyen nagy szeletet vennénk ki abból a pizzából, ami a kialakult viharos helyzetet szimbolizálná. Legyünk éhesek a megoldásra!

Teherautó. Képzeljünk el egy teherautót, ami 2 tonnát bír csak el, de mi ráteszünk 5-öt. Vajon nem a másokkal szembeni elvárásainkkal van a baj? Amikor olyanokat várunk el mástól, amit Istentől kellene kérnünk? Öröm, élet beteljesítése, mély békesség, türelem… Nyilván benne van a másikban is, és jó, amikor kapunk belőle, de elsősorban Isten tudja ezeket megadni. Ha ezt nem vesszük észre, akkor úgy járunk, mint a samáriai asszony, akinek öt férje volt és a hatodik már nem volt a férje. (János 4) A másik nem bírja el annyi elvárást, amennyit rápakolunk. Isten világít, fényesít, világoltak meg minket igazán és ebben tényleg lehet eszköz a másik is, de nem ő az istenem.

Megoldás

A parázna léleknek konfliktusai vannak, nemcsak másokkal, magukkal, de még Istennel is. Miután megláttuk a forrást, jogosan kérdezzük: mi tehát a megoldás?

Konfliktusaid megoldása Istennél van. Jakab azt kétoldalú megoldást ad: mindenekelőtt legyen bennünk alázat Istennel szemben és ellenállás a Sátánnal szemben. Ha nincs alázat Istennel szemben, akkor ne is számítsunk békességre és nyugalomra, legfeljebb csak jó mélyre tudjuk ásni, de megoldást nem kapunk. A Sátán pedig azonnal kész a támadásra, kiszalad az ajtón, bekopog az ablakon, de ha alázatosak tudunk maradni, nem adunk neki esélyt. Elszalad tőlünk, mert büszke természete nem tűri az alázatot, amit viszont egyedül Jézustól tudunk tanulni.

Jó mélyen magunkba néztünk? Kellőképpen kétségbeestünk? Nos, ha igen, akkor azt is hadd mondjam el, hogy Isten nem szégyeníteni akar, hanem a belső békét. Luther Márton erről így vall: „Ha magamra nézek, nem tudom, hogyan üdvözülhetnék. Ha Jézusra nézek, nem tudom, hogyan juthatnék kárhozatra.” Nézzünk a mi bajnokunkra, megváltónkra. És akkor a bennünk levő konfliktusok megoldása kihat a másokkal való viharjaim lecsendesítésére is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka  

Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák. (Jak 3,13-18)

Ki a bölcs és értelmes? – Mutassátok meg! Kicsit indulatosnak tűnik a kérdés, de ha nem is düh, számonkérés van benne. Előző részben a nyelv bűneiről szólt, és a tanítás felelőségéről a szentíró. Nem véletlenül. Ebből az igerészből is kiderült, hogy sok nagyokos volt abban a gyülekezetben is. Olyanok, akik elmondták: prédikálni könnyű, beszélni és tanítani csak duma. Nagyobb az ítélet, nagyobb a felelősség. Ezt kívülről nem látják.

A bölcsesség és az okoskodás között mindenképpen nagy különbség van. De a bölcsesség és világi okosság között is. Vannak okos emberek, akik rendelkeznek isteni bölcsességgel és vannak, akik nem. Jelenleg a világi legokosabb embere egy koreai származású ember, Young Hoon Kim, akinek az IQ-ja 276, ezt nyilatkozta: „Jézus Krisztus az én logikám.” Többször is nyilvánosan megvallotta hitét. De tudjuk azt is, hogy sok világi mércével okos ember pedig bőszen tagadja Isten létét. Tehát vannak hivő okosok és vannak hitetlen okosok, azaz isteni bölcsességgel rendelkezők és annak hiányával élők. Nem zárja tehát ki az okosság a bölcsességet, de nem is feltétlenül előfeltétele. Én például sokkal jobban félek az okos gonoszoktól, mint a butáktól, az utóbbi még nevetséges is.  Igaza van Pálnak, aki ezt mondja, hogy: „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Kor 8,1) Nem baj, ha ismereted van, de legyen mindig több szereteted.

Van tehát földi és mennyei bölcsesség. Az Ige erről beszél, milyen az egyik, milyen a másik.

A földi bölcsesség, okosság jellemzői:

1. Irigy – keserű irigység motiválja az okoskodót. Akár még egy bibliaismereti vagy vallási vetélkedőn is meg tud ez történni. Pedig nem lehet igazi nyertes az, akit ez motivál, még akkor sem, ha első helyet ér el.
2. Dicsekvő – kérkedik. El van telve magával. A Soli Deo Glóriát (Egyedül Istené a dicsőség) is azért préseli ki magából, mert szerénykedni akar és tetszetőssé akarja tenni magát vele.
3. Zűrzavaros – nem megmagyarázni és egyszerűsíteni akar valamit, hanem ködösít, árnyal és még megfoghatatlanabbá teszi, ezzel is az ő okosságát, felsőbbrendűségét bizonyítva, másokat megalázni akar.
4. Hazug – ezt a fajtát pedig hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Előbb utóbb úgyis kiderül, hogy csak okosnak akarja tettetni magát, de valódi élethelyzetekben elbukik, sőt megszégyenül. Néha elég megszólalnia.
5. Földhözragadt – csak ebben az életben tud gondolkodni, horizontális síkon. Ha van istene, az is neki kell szolgáljon és a közösség is érte van, nem pedig fordítva.
6. Testi – a szürkeállományt akarja bővíteni. Van étvágya a szellemi falatokhoz és ez még nem baj. Egészséges tudásszomja kell, hogy legyen az embernek, de a bölcsesség annál több. Sőt az agysejtek elpusztítása (alkohol és álhírek is okozhatják) akadályozza az Ige megértését is.
7. Ördögi – tudása nem összefog, hanem szétdobál. Kiemelkedni akar, mások fejére taposva is, más feláldozása árán.

A mennyei bölcsesség jellemzői:

1. Kezdete, az Úrnak félelme – aki ezzel akar rendelkezni, meg kell térnie. Jó vonatra kell szálljon. Elengedhetetlen feltétele, mozdonya bölcsességnek, a megtérés. Elindulni Isten útján.
2. Fentről jön – nem is vonat ez, hanem inkább villamos. Fentről kap áramot, meghajtó erőt. Nem napelem, a Naptól feljebb van a forrása: mennyelem.
3. Tiszta – a Bárány vére teszi tisztává. Ezért látja az Istent és láttatni csak annyit tud, amennyit ő lát. A többi ködös. A bizonyságtétele hiteles, látszik szeme ragyogásán, hogy átéli, amit mond.
4. Békeszerető – mindig igyekszik a békességre. Nem megalkuvósan és minden áron konfliktust kerülve. A konfliktusai megoldásának a célja az, hogy békesség legyen és nem az, hogy feltétlenül neki legyen igaza, vagy az ő igazsága győzedelmeskedjen.
5. Méltányos – észreveszi, hogy mások is vannak a közösségben. Mivel biztos a hite, mer nyitott lenni és meghallgatni mások álláspontját. Ha nem is próbálhatja fel a másik cipőjét, elfogadja, hogy mások nem az ő cipőjében járnak.
6. Engedékeny – nem gyenge. Nem fújja ide s tova a szél. Erős sziklán áll, de néha ezt mondja: legyen a másiknak igaza, neki meg békessége.
7. Tele van a kosara: ilyenekkel, mint irgalom és igazság gyümölcsei. Tud megbocsátani, mert tudja, neki is megbocsátanak. Irgalmas, mert ő is irgalomból él. Az igazsággyümölcsei pedig édesek és nem keserűek, nem részrehajlóak és nem képmutatóak. A magunk igazságai sokszor keserűek, Isten igazságai valóban édesek.

A bölcs ember a béke követe. Mindig, minden helyzetben és mindenkor a békesség magvát veti el. Ezt a saját magunk erejéből nem tudjuk megtenni, mert a világ szennyez, mérgez bennünket. És olyan reakciót adunk ezáltal, amilyet kapunk: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A krisztusi ember azonban más, mert változtat és nem folytat. Ehhez a képességhez mindenképpen Jézus kell. Jézus bennem. Jézus volt az, akinek a nyugalmát nem zavarta meg a viharos tenger fenyegetése, sőt Ő maga nyugtatta meg a tengert. Ilyen hatékony a tőle kapott békesség és bölcsesség. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka