,,Kőfala volt körös-körül… Ez választotta el a szent területet a közönségestől.” (Ez 42, 20)
Ezékiel látomása nem arra biztat bennünket, hogy ezentúl minden egyes templomunk köré hatalmas kőfalat építsünk, mutatva, hogy ez csak a miénk, a mi szent helyünk. Igen, szükségünk van határokra, akár egy épület, legyen az templom köré, hogy jelölje meddig és kihez tartozik az adott terület, s annak átlépése engedélyezett céllal történjen. Azonban most maradjunk egy kis időre gondolatban lelki síkon.
Mit jelenthez ez az Ige a te életedre nézve?
Te, aki olvasod most ezt az áhítatot, hallgatod hétről hétre az igehirdetéseket, te, aki vágysz az Isten jelenlétére. Tudod, ki vagy az Ő szemében? Szent vagy! A te életed szent terület. Akkor, ha… most jöhetne egy hosszas felsorolás, mikor ezt és ezt teszed. De minek is folytassuk a sort, mert önerőnkből nem sokáig jutnánk. S különben is ez a szó mélyebb vizekre evez bennünket. Hiszen Isten szemében szent az, aki Számára el van különítve. Ezért nem közönséges. Vagyis te, akit Isten megszólít, szeretné életedet Maga számára elválasztani. Ennek következménye, a látható jelek a hétköznapjaidban. Engedjük és akarjuk-e, hogy Isten mellettünk való döntése kisugározzon a nem szent területekre?
A kőfal, amiről Igénk beszél, nem várfal, nem az elrejtőzést és bezárkózást szolgálja. Hanem az a ,,kőfal” életünk körül, az Isten jelenléte. Vagyis látható jele annak, hogy Teremtő, Megváltó Uradhoz tartozol, nem az istentelenekhez. Ezért másként fog folytatódni az előbbi félbehagyott sor. Szent terület az életünk, mert benne Isten Szentlelke munkálkodik. Így Általa kapunk erőt, nemet mondani a kísértéseinkben, kitartani a próbáinkban, megtenni egy lépést a másik felé, tehát a Lélek gyümölcseit teremni gondolatainkban, szavainkban, tetteinkben. Azért, mert szent vagy, Istené vagy, hadd lássa meg ezt ma is mindenki, akivel találkozol.
Törő Nikolett,
Szigetlanka