A birodalmak bukása – Dániel könyve (10) – Számíthatunk Istenre

Lekció: Dániel könyve 9,20-27

Alapige: Dániel 9,26

“A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat.” 

Imádkozzunk!

Felséges Istenünk! Mennyei édes jó Atyánk! Köszönjük a nyarat, köszönjük ezt a napot, a napfényt és azt, hogy eljöhettünk a Te Szent Házadba.

Hálásak vagyunk ezért az újabb lehetőségért, hogy eljöhettünk dicsőíteni, magasztalni Téged, dicsérem 3-szor Szent nevedet.

Köszönjük, hogy ezt az ünneptelen fél évben is megtehetjük. Köszönjük, hogy ezt akkor is megtehetjük, amikor nem egy konkrét ünnepet ünnepelünk, habár nagyon – nagyon sokan az elmúlt héten fontos állomásához érkeztek életüknek. Gondolok itt a ballagókra, gondolok azokra, akik egy olyan véghez érkeztek, amely új kezdetet is sugall, kérünk, áldd meg őket és adj nekik útmutatást.

De egy olyan hét után is vagyunk, amelyben 101 évvel ezelőtti szomorú eseményre emlékeztünk, szétszakításra, de köszönjük azt, hogy Te nem engeded, hogy szétszóródjunk, össze fogsz, míg a szétdobáló a Sátán, az ördög azt akarja, hogy szétessünk, azt akarja, hogy szétdobálódjunk. Te össze akarsz hozni bennünket, össze akarsz ölelni bennünket.

Ad, hogy érezzük ezen Istentiszteleten is ezt az ölelést ezt az össze ölelést a Te karodba, kérünk gyógyíts bennünket, szívünket, közösségeinket! Ámen!

Igehirdetés

Már nagyon hiányzott Dániel nekem is, nagyon sok minden eltelt azóta, amióta Dániel próféta könyvét vettük vasárnaponként. Januártól kezdve Dániel próféta könyve alapján szólnak az igehirdetések. Úgy érzem, gondolom nagyon érdekes könyvet veszünk és térünk vissza.

Kicsit érthetetlennek tűnnek ezek az apokaliptikus képek, nagyon sokszor érthetetlen számunkra, de érdekes az megállapításai nem csak a jövőre tekintve, hanem a múltra való tekintettel is. Isten kezében van a történelem és az Isten kezében van a jövőnk is.

És az egyik fő üzenete a Dániel próféta könyvének, hogy birodalmak buknak, a nagy fejedelmek elesnek. A nagy fejedelmek, diktátorok és az önmagukat istenként imádok és imádtatok is nagyon sokszor, sőt minden esetben aláhullanak, de az Isten mindörökké megmarad.

Dániel próféta könyve műfajilag nem csak prófécia hanem egy apokaliptikus irat is.

Apokaliptikus iratok még a Szentírásban Ezékiel könyve, Ézsaiás könyvében is vannak apokaliptikus megnevezések, de leginkább a Jelenések könyve párosítható műfajilag Dániel könyvéhez főleg a második feléhez.

Mi a különbség a prófécia és az apokaliptika között?

A prófécia jelen helyzetből néz a jövőbe, néz egy jövőbeli képet és így próbálja értelmezni a jövendőt a jelen helyzetben.

Az apokaliptika amely az utolsó napról szól, amely az eljövendő rettenetes napról, az utolsó ítéletről szól és az örökkévalóságról, megpróbálja úgy láttatni a jelent, hogy a látó, a néző a jövőben van.

Különbség a prófécia és az apokaliptika között az, hogy a prófécia a jelenből néz a jövőbe. Az apokaliptika pedig a jövőből a látomásból mert látomása van, Dánielnek is és az Újszövetségből János evangélistának is a jövőből értelmezi a jelent.

Ha jobban megnézitek mind az Ószövetségben a fogság idejében játszódó Dánielnél mind pedig az Újszövetségben a Jelenések könyvét, amely az üldözések idején, jutott a keresztényüldözések, a legkeményebb keresztényüldözések ideértve Cézár idejében, azt kell hogy mondjam, hogy az apokaliptikus iratok a szerző számára is és a hallgató számára is túlélési mechanizmus. Egy olyan lehetőség, amely nemcsak, hogy szebbé teszi a jelent, hanem reménységet ad a jelennek. Összefoglalva: mind a Jelenések könyve mind pedig Dániel könyve vigasz volt, valós vigasz volt mind az író és mint pedig az olvasó számára.

Én hiszem azt, hogy amikor olyan sok az összevisszaság ma az életünkben és olyan sok a bizonytalanság az életünkben nagyon sok tekintetben, nagyon sok ellentmondásos hírt hallunk innen is onnan is, mikor bizonytalanság lesz úrrá az életünkben, jó, ha látjuk azt, hogy Isten az Ő népe számára biztos jövőt ad amelynek az örökkévalóságnak hatása van, hatással kell legyen a jellemünkre is.

Nagyon könnyen bele mehetnénk a felolvasott ige alapján a számolgatásokba. Ha bibliaórán lennénk, és ha egy kicsit több időm lenne, a felolvasott ige alapján le tudnám vezetni pontról pontra azt, hogy valószínűleg mit jelent ez a látomás, mit jelent ez a 7 hét, 70 hét mit jelent ez a 62 hét időszakokra leosztva, de a vége ennek a látomásnak az utolsó időre mutat, egy más világ eljövetelére. Azonban tudom azt, hogy nagyon sokan ezekbe a számolgatásokba belebuktak, nagyon sokszor volt már világvége, hadd mondjam egyszerűen mi is átéltünk egy párat, nem? Emlékeztek 2012-es világvége milyen kemény volt, de volt a 2000-es világvége, voltak ahol adtak utolsó ítéletre is ruhát, jó biznisz volt az eladók számára. De a viccet félretéve nagyon sokan belebuktak már, nagyon sokan akkor, amikor elkezdtek találgatni a jövőt illetően amikor elmondták azt a gyülekezetnek, népeknek, hogy ekkor és ekkor lesz a világvége és a következő vasárnap fel kellett menni a szószékre, a következő Istentiszteletre el kellett menni és ki kellett állni a gyülekezet elé, képzeljétek el milyen jelenet volt az. Nem jött be a hír.

És ezért is egy részt mivel nem akarok jövő vasárnap úgy jönni, vagy két hét múlva úgy jönni elétek, hogy nem jött be, és hiteltelenné válok a gyülekezet előtt és a közösség előtt: ezért nem megyek bele számolgatásokba. Miért nem megyek bele? Azért nem megyek bele, mert Jézus Krisztus egészen nyilvánvalóan elmondja ezt és ebben megnyugtat bennünk “Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.” (Máté 25,13) “Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” (Márk 13,32)

Nem a ti dolgotok tudni ezt. Van más dolgunk: beszélni Istenről, hirdetni az evangéliumot az életünkkel, még a szavainkkal is ez a mi dolgunk. Spekulálni, számolgatni nem a mi dolgunk, egészen nyíltan beszél erről Jézus Krisztus.

3 kézzelfogható üzenetet szeretnék átadni 

  1. Az egyik arról szól, hogy van olyan, hogy angyali érintés.
  2. A második, hogy számíthatok Istenre.
  3. A harmadik üzenet: Ő nem számíthat senkire és éppen ez ad nekünk erőt.

1. Mit jelent az első üzenet az angyali érintés.

Múlt vasárnap elég hirtelen eltűntem közületek talán az újságban láttátok azt, hogy miért történt mindez, mert az esperes urat a 42-dik születésnapján Batizon leptük meg azzal, hogy szegény készült a prédikációra, de nem kellett elmondja, mert elbújtam a szószék mögött, nem nehéz elképzelni körülbelül, a Mózes szék ott van a szószék alján és egy adott pillanatban amikor megköszönte a gyülekezet köszöntését, hátulról megérintettem a vállát és mondtam neki, hogy nem kell prédikálni, hát ez elég nagy ijedtséget okozott. A 42-dik születésnapján meg merem csinálni de a 62-diken, már nem fogom mert tragikus kimenetelű is lehet az egésznek.

De miért mondom ezt most el nektek, úgy gondolom, hogy nem is fizikailag de lelkileg az Istentiszteleten úgy is érezhetjük Istennek nem csak közelségét hanem érintését is. Nevezhetjük angyali érintésnek. Nagyon jó ezt látni azoknál akik ezt tapasztalták mikor nem jöhettek templomba és volt már olyan beszámolójuk, hogy “tiszteletes Úr olyan jó érzés volt le ülni erre a padra még nem kezdődött el az istentisztelet, olyan jó volt érezni a padot, olyan jó volt itt lenni érezni a békességet, amely leírhatatlan.”

Lehet, hogy sokan kérdezitek mi a csudának érzékenyülök el itt a szószéken a prédikáció közben, van olyan történet amelyet elmondok egyszer és szétbőgőm magam, utána elmondom valahol háromszor ugyanazt nem történik semmi. Miért van ez? Nem úgy készülök rá és nem is színészi produkció, hiszem: egy érintésnek a következménye. Van mikor a lelkész is sír magán. De végső soron nem magát sajnálja, hanem szeretve érzi magát, Isten érintését és én kívánom ezt.

Azt olvastuk itt, hogy Dániel mikor érezte ezt az angyali érintést Gábrieltől (aki szerepel a karácsonyi történetben is fél évezreddel később) mikor érzi ezt az angyali érintés akkor nem is a templomban van, de valami liturgikus cselekvést végez esti áldozat idején. Én úgy értelmeztem, hogy ha valaki érezni akarja az Isten érintését (elnézést kérek) de annak el kell jönnie a templomba, vagy ha nem tud eljönni a templomba otthon kell neki elcsendesedni, nem működik rohanás közben, kapkodva imádkozni és utána rohanok tovább. El kell csendesedni! Kell engedni, hogy munkálkodjon Isten bennünk. “Itt van Isten köztük: jertek Öt imádni” (MRÉ 153) énekeltük. Hadd kérdezzem meg: te itt vagy? Nagyon fontos kérdés: te itt vagy- e az istentiszteleten? Fizikailag azt látom, de hogy mi jár a fejedben azt csak az Isten tudja. De ha itt vagy akkor részt lehet venni az érintésben.

  1. A második üzenet: A Textus – Az Ige – Számíthatunk az Istenre.

Tegnap arról beszéltünk a fiatalokkal, hogy nem csak mi számíthatunk az Istenre, hanem Isten is számít ránk. Megbíz bennünket sokszor csalódást okozunk neki de számít ránk.

Egy számot szeretnék kiemelni a Szentírásból nagyon sokszor szerepel Dániel könyvében és a Szentírásban is, érdemes egy kicsit el bíbelődni a számmal, nem sokat mert nincs rá sok idő. Érdekesség kedvéért a 7-es számról, a gyerekekkel is beszéltünk a teremtés 6+1 ritmust ad az életünknek. A kereszténység változtatta meg 6+1-et, 1+6-os ritmusra. Tehát nem 6 nap munka és 1 nap pihenés, hanem 1 nap pihenés, feltöltődés és 6 nap munka a sorrend ez az életünkben.

Az újszövetség népe a feltámadás erejével indul el minden vasárnap: Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, azt, hogy Jézus Krisztus él, nekünk Élő Urunk van. Ez a mi kiindulópontja a hetünknek.

A 7-es számról lehet beszélni sok más tekintetben is: pl. a szivárvány hét színe, ami keresztyén jel bármilyen furcsa, sokan eltorzítják és ez szomorú. Mikor szivárványt látunk az égen, mindig jusson eszünkbe az Isten Noéval kötött szövetsége.

Ha tovább nézem 7-nek a jelentését, a Bibliából, rögtön Jákob jut az eszembe: 7 évet szolgált Leáért és 7 évet Ráchelért (1Mózes 29,21-30) Nagyon sokszor lenézzük, lesajnáljuk a 4 ezer évvel ezelőtti embereket, nekem az jutott eszembe, hogy van-e bennünk 21-dik század emberekben annyi odaadás a párunk iránt, a mellettünk lévők iránt? Mennyi odaadás van a házassági kapcsolatunkban, mennyire tesszük oda magunkat, mennyire törődünk vele. A 7-es a teljesség száma. Beszélhetünk a 7 bő és 7 szűk esztendőről: ez József álomfejtése (1Mózes 41), az Ószövetségben a rabszolgákat 7 év szolgálat után szabadon bocsátották (5 Mózes 15)… Dániel könyvében 70-es Babiloni fogság éveinek száma. Az IGEszigeten magyaráztam azt, hogy azért 70 év, mert az ószövetség népe nem tartotta meg a szombat napját (a nyugalom, a feltöltődést, az Istenre figyelése, elmélyülése) nem vette komolyan, a 70 éves fogság a meg nem tartót nyugalom napnak a következménye volt, és én akkor amikor a pandémia kellős közepén prédikáltam onnan a konyhából elmondani, hogy ez a fogság ez a karantén időszak. Nagyon sokszor mi is úgy vagyunk, hogy nem tartottuk meg a nyugalom napját és ennek a következménye volt a fogságunk ideje, remélem, értitek mire gondoltam. Tanulunk ebből az időszakból?.

Aztán beszélhetünk 7 pecsétről, 7 gyülekezetről, 7 gyertyatartóról (Jelenések könyve)

De azt szeretném megkérdezni tőletek, hogy az életünk milyen területén számolunk mi az Istennel? Az életünk teljes területén? Minden az Istenre tartozik? Vagy csak az imádság, a vasárnapi Istentisztelet tartozik az Istenre? A bizniszünk, a munkánk az már nem tartozik az Istenre, már nem számolók az Istennel? Ha valami jót várok, nem számolok az Istennel? A számonkérés is benne van a pakliban (el kell számolni mindennel ami az életünkben van, az egész életemet az Úr elé kell vigyem és mindent elmondani neki)

Tegnap ifin a fiatalokat kérdeztem meg, hogy az életük milyen területén számolnak az Istennel? Hol van hatása a hit az életünkben? És kezdem a jóval a jövőre való tekintettel és a kapcsolatukban, a leendő szerelmükkel, leendő családtagjaikkal és úgy gondolkodnak, hogy számolni akarnak az Istennel. Bíznak az Istenben! Remélem azt, hogy olyan fiataljaink lesznek akik a jövőben úgy fognak családot alapítani, hogy ott lesz az életükben a hit és az Isten. Jó reménységünk van erre.

De folytatom a rosszal ez az igazság, hogy a fiataljaink nem csak szigetlankai fiatalok hanem amúgy a fiatalok nagy része ma már nem kapja meg a családban ezt az impulzust, a hitre való nevelés szükséges. A fiatalok őszinték ezért szeretem őket, őszintén el mondják ezt, sok mindent kapnak családon belül imádságot, de belül nincs ott jelen ezért kell és jó lenne változtatni rajta, nincs úgy intenzíven jelen a családban a hit. Számolunk-e a hittel az Istennel? A munkától és az iskolától messze elszakadt nem igazán van jelen az Isten (ez olyan, hogy túl kell élni) ezen is lehet változtatni. Jó lenne úgy menni munkába, hogy Isten velem van. Számíthatok az Istenre és számolok vele. Számíthatok az Istenre! 

  1. Utolsó gondolat és azért történik mindez mert Ő nem számíthatott senkire.

Képzeljük el Dánielt, aki 500 ével Krisztus születése, földre jövetele előtt hall egy próféciát és azt írja ide le a felkentre utalva, és ez az alapige és ez a fél mondat fogott meg nagyon ez jött le, hogy: nem volt senkije. A felolvasott igében ez nagyon kimagaslik ez a fél mondat  nem volt senkije, “Senkije sem lesz.” Próbáltam elképzelni, hogy Dániel milyen látomást és hallomást élhetett át.

Vajon Dániel hallotta és látta és hallotta azt, amint Jézus Krisztus a kereszten azt kiáltja “Eli, Eli! Lama Sabaktani! Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?” (Máté 27,46) “Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem , én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Márk 15,34)

A jövőbe tekintve Dániel úgy látta az egészet, hogy ennek nem volt senkije a Messiásnak az egyetlen remenységünknek nincs senkije. Miért történik mindez? És el mondtunk azt nehezen értjük meg, de szeretném, ha üzenetként ezt vinnénk haza magunkkal azért nem volt senkije és azért volt ott egyedül, hogy vele legyünk. A magány érzése már a gyerekeknél is jellen van. A Bethesda tavánál elhangzik a 38 éve beteg ember részéről, hogy: „nincs emberem” (János 5,1-16) Elmondható akár Adyval: “sem utódja, sem boldog őse nem vagyok senkinek…, szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié.” Vágyom az érintésre, s van egy dolog amitől nagyon félünk és hallunk ezekről a dolgokról. Lesz egy adott pontja az életünknek a földi  életünknek vége, amikor tényleg azt érezhetjük az Isten nélkül, hogy egyedül vagyok és ez pedig a halálnak a kapuja. Ott bármennyire is igyekeznek sokan és nagyon jó és tiszteletre méltó, amikor haldokló mellett is ott áll valaki és ott ül valaki és gondozza és ápolja és eljön az a pillanat, amikor a legkedvesebb szerettünkkel sem tudunk tovább menni. De egy valaki igen és erre szeretnélek biztatni benneteket és ennek a valakinek most is meg foghatod a kezét, már most indulhatsz vele és tudható, hogy ott abban a pillanatban nem leszel egyedül Jézus Krisztus veled lesz (csak kérni kell, hogy gyere velem az úton míg élek). És Jézus azért volt ott egyedül a kereszten, hogy te abban a pillanatban sem legyél egyedül a halál legsötétebb pillanatában sem valaki meg fogja a kezedet és visz tovább.

És aztán tényleg utolsó gondolatként szeretném elmondani azt, hogy él valahol Európa közepén de nagyon sok országba széttaposva is egy olyan közösség, egy olyan nemzet, amely nagyon sokszor egyedül érzi magát testvérnép, barátja van, de  sokszor nem igazán értenek meg bennünket, sokszor úgy érezzük, szinte egyedül vagyunk a világban, megvédtük azt aki később elárult bennünket, ez a drága sokat szenvedett magyar népünk. 101 év után is itt vagyunk és nem véletlenül vagyunk itt, 101 év után is reménnyel tudunk a jövőbe tekinteni. Azonban nem szabad elfelejteni : “túlságosan kicsiny nép vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy elengedjük az Isten kezét.” (Csiha Kálmán) De miért is engednénk el, miért tennénk mi ezt?

Népként, nemzetként, közösségként hiszem azt, hogy ha sokszor nem megértettek vagyunk akár Európában, akár a világban valaki nagyon is érti a gondolatunkat és rá kerülhetünk az épülő fölfelé tartó pályára akkor ha Jézus Krisztussal megyünk előre, ez egy irány, ami Jézus Krisztus keresztjére mutat nekünk, a kereszteződés nem vízszintes, a keresztnél a kereszteződés az függőleges az fölfelé visz. Ámen!

Ifjak éneke                 

Úgy szeretlek, mert kegyelmed 

sose csal meg és minden nap 

tenyeredben tartasz 

reggel ébredéstől lefekvésemig 

éneklem a te jóságodat 

 

                     Ref 

Minden utamon hű voltál 

egész életemben jó voltál 

minden erőmmel míg élek 

éneklem a te jóságodat 

 

Szelíd hangon sok-sok tűzön átvezettél 

és a sötétségben nincsen más ilyen közel 

Fiaddá fogadtál, barátként kísérsz 

úgy élvezem a te jóságodat 

 

Jóságod fut utánam és utolér engem 

hűséged megölel, egekig emel 

leteszek mindent a te lábadhoz 

átadom neked jóságod nem hagy el, 

nem hagy el sosem 

Elmondta: Rácz Ervin lelkipásztor

Ezt követően leírta: Sólyom Enikő gyülekezeti tag

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük