Szőlőmunkások(k)

„Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!” (Lk 20,16)

A főpapok és írástudók nem mondanak áment a hallott példázatra, mert tudták, hogy róluk szól, ők a gonosz szőlőmunkások, és felfogták, hogy ítélet van benne. Látom, hogy ámeneznek sokan a közösségi oldalakon, anélkül, hogy tudnák, mire mondják: úgy legyen, úgy van.

Mi áment mondunk például arra, hogy e földön minden Istené! Úgy élünk, hogy ezt tudjuk, vagy titokban reménykedünk abban, hogy a szemfedélen lesz egy legalább kicsi zseb, amivel átvihetünk valamit a túlpartra? Kölcsön kaptunk Istentől mindent. Ránk bízta, volt bizalma felénk. Élünk vagy visszaélünk vele?

A szőlő ugyanakkor az egyházat szimbolizálja. Munkálkodni az Úr szőlőjében annyit jelent, mint tenni az Egyházért, az Isten Országát építeni. Ez a példázat egyértelműen azt üzeni, hogy valakik rosszul gazdálkodtak az Úr szőlőjében, és elvétetik tőlük ez. Akár tetszik, akár nem, ez megtörtént. Ha az Egyházban áldozatkészen tevékenykedünk, mert lehetőségünk van rá, akkor tegyük ezt hűségesen, kitartóan, szelíden és alázatosan. Nagy kiváltság az Úr szőlőjében dolgozni. Tegyük úgy a dolgunkat, hogy ne adassák a szőlő másoknak, sőt inkább több bizattassék ezután ránk. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka