Kategória tár:Áhitatok

“Vállald velem együtt a szenvedést, mint Jézus Krisztus jó vitéze!” (2Tim 2,3) Különös kérése van Pál apostolnak Timóteus felé. A jó vitéz a szenvedést is vállalja, nem a szenvedésért magáért, hanem azért mert elkötelezett Krisztus iránt. Krisztus  előtt  néhány  évszázaddal  Nagy  Sándor  majdnem  az  egész  akkor  ismert  világot meghódította haderejével, okosságával és diplomáciai képességével. Egy […]

Nagy utazás az élet, s valamikor csúszik is a talaj. Lám meg is jött az első hó… Ha most döntenünk kellene arról, hogy mi az a dolog, amit a meglevő dolgain közül tovább vihetnénk magunkkal, mi lenne az? Egy valamit válasszunk! A jó fésült keresztyén azt mondaná erre, hogy a Bibliát. No, de ha már […]

„… képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.” (1Tim 4,2) Pál apostol az ifjú Timóteusnak egy olyan embercsoportról, mondhatjuk generációról beszél, melynek az érzelmi fejlődése, intelligenciája a legalja, érzéketlenné válnak, mert megölték lelkiismeretüket, vagy ki sem hagyták bontakozni. És mi tagadás, ez az érzéketlenség nagyrészt jellemző a felnövekvő Z-generációra, de miért is? Nem jó […]

„Mi pedig hálával tartozunk Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket Isten kezdettől fogva az üdvösségre…” (2Thesz 2,13) A Thesszalonikaiakhoz írott második levél fő tanítása, hogy a keresztyén embernek ellen kell állnia mindenféle világkatasztrófával kapcsolatos zavarkeltésnek, és ezen világ hétköznapjaiban, munkával és rendszeretettel kell szolgálnia mindenki javát. Zavarkeltés pedig manapság is […]

“Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.” (1Thesz 4,7) Teológus koromban szórványmisszióban gyakoroltuk a szolgálatot nyaranként, amit nagyon szerettem, mert legalább egy hétig mienk volt egy gyülekezet, és gyakorolhattunk. Egy-egy ilyen héten mindent tartottunk, amit csak lehetett: családlátogatás, istentisztelet, vallásóra, ifjúsági bibliaóra… Egy ilyen ifjúsági bibliaórán az egyik ifjú úgy értette meg az […]

„Köszönt titeket…” (Kol 4,12) Ünnepélyekről, templomszentelésekről, hálaadó istentiszteletekről sokszor tudósitok, s olyankor leírom, ez és ez köszöntött. Felemelő, frappáns gondolatok hangzódnak el, együtt örülnek az örülőkkel. A Kolosséiakhoz írott levél azonban nem egy tele templomban, nem is egy kényelmes pozícióban íródik, hanem egy börtönben. Pál apostol mégis úgy fejezi be a számára ismeretlen gyülekezetnek intézett […]

“Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt […]

“Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jak 1,12a) Ki az erős? Az, aki adja, vagy az, aki bírja? Mihez kell erő? A maradáshoz, vagy a haladáshoz? Nyilván, helyzete válogatja a választ, mind a kettőhöz erő kell. A kő marad. A keresztyén kitart, a legnagyobb kisértésben is. Kitart. El is képzelhetjük, vagy éppen ki […]

“Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-e az? Vagy ha sántát hoztok és betegest: nem bűn-e az? De vidd csak azt a fejedelmednek: vajon kedvesen fogad-e, vagy rád tekint-e? – ezt mondja a Seregek Ura.” (Mal 1,8) Malakiás próféta idejében a választott nép rég túl van a fogságból való hazatérésen, a templom és a városfal megépítésén. […]