Kategória tár:Áhitatok

“Időt is szabott az ÚR, és azt mondta: Holnap cselekszi az ÚR ezt a dolgot a földön.” (2Móz 9,5) Az ember az idővel kapcsolatosan két hibát szokott elkövetni: akkor, amikor azt mondja, van időm, és akkor, amikor kétségbeesetten szajkózza, nincs időm. Ráérünk arra még! – mivel kapcsolatosan mondjuk? Sokszor éppen a legfontosabb dolgokat halogatjuk. Istennel […]

“Mózes azt monda az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok.” (2Móz 4,10) Isten elhívja Mózest, aki sejti, hogy piszok nehéz feladat vár rá, mert ismeri magát, ismeri a népét és ismeri a faraót, de még nem ismeri Istent. […]

“Miután elalszom az én atyáimmal, vigyél ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. József így felelt: Szavaid szerint fogok cselekedni.” (1Móz 46,30) Jákób mielőtt elalszik, rendelkezik. És ezt annyira természetesen teszi, hogy példája követendő. Nincs rémület benne, mert tovább lát. Ma, amikor a pozitív gondolkodás az isten, nem igazán akarnak az emberek beszélni […]

“Íme, hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz egész Egyiptomban.” (1Móz 41,29) József nemcsak álmot fejt, hanem víziót láttat, a jövő felé úgy mutat, és felelős programkészítésre késztet. Helyesebben: Istennél van az álom fejtése, Ő pedig jövőt és reményt ad népének. No, de mit kezdenénk mi ezzel a mondattal: jön a hét bő esztendő? Valaki […]

“És harmadnapon, amikor ők a seb fájdalmában voltak, Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, fegyvert ragadtak, és elszántan a városra törtek, és minden férfit megöltek… Ekkor így szólt Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakói előtt, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha […]

“Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat.” (1Móz 18,3) A vendégszeretetet az Ószövetség népe különösen fontosnak tartotta. Ebben élen járt az ősatya Ábrahám. Ennek a ténynek az alátámasztása ez a fejezet a Szentírásban. Gyakoroljuk is sokan a vendégszeretetet, jól eső érzés, ha meglátogatnak emberek, és jó vendégsébe is menni […]

„Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.” (1Móz 3,12) Hárítunk, másra toljuk a felelősséget, magyarázkodunk, elítélünk… Így megy ez már a bűneset óta mind e mai napig. Mások fejére helyezzük a felelősséget, hogy azután azok elvigyék, eltűntessék, elhordozzák azt, ami a miénk. Sokkal kényelmesebb a […]

„Őbenne van a mi bátorságunk…” (Ef 3,12a) Eszembe jut a kissebbségi kereskedő kifogása, mely szerint, amikor egy vak lovat adott el a vevőnek, s az panaszkodva jött vissza, mert az mindennek neki ment: nem vak ez a ló, csak bátor. Bátorság. Érdekes többlet, pozitiv megfogalmazása ez annak, amit eddig úgy hallottunk: ne félj, mert nem […]

“Dermesztő félelem lesz úrrá az embereken annak várása miatt, amik e földre következnek, mert az egek erősségei megrendülnek.” (Lk 21,26) Egy 13. században épült templom kapujára Japánban ez van felírva: „Ide azok lépjenek be, akiket az élet és halál kérdései foglalkoztatnak.” Nagyon sokszor átléptül mi már a saját templomunk kapuját úgy, hogy voltaképpen egyik sem […]

“Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!” (Lk 17,5) Több keresztyén embertől hallottam, láttam olyan megnyilvánulást a napokban, amelyben kicsit megfeddi a kételkedőket hitük kicsinysége miatt. Nem akarom én ezeket most megítélni, biztos vagyok abban, hogy legtöbbjük szeretettel tette és a címzettek érdekében. Kicsi a hitetek? Én azt mondom, nem is baj, pláne […]