Kategória tár:Áhitatok

“Mert mindenkinek van reménysége, aki az élők közé tartozik. Mert jobb az élő kutya, mint a döglött oroszlán.” (Préd 9,6) A remény hal meg utoljára. – szoktuk egymást biztatni, mert az ember, amíg él, remél. Aki él, remél. S ezt is talán csak magyar nyelven értjük meg így: benne van a remél szavunkban az él, […]

„Amikor kihozták az ÚR házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által kaptak.” (2Krón 34,14) Edzést tartanak egy focicsapat stadionjában. Egyszer csak látogató jön és megkérdezi az edzőtől: hol a labda? Kikerekedett, csodálkozó szemekkel kérdezi az edző: az is kell? Próbálnak egy komolyzenei koncertre. A gyanútlan kíváncsiskodó rákérdez: hol vannak a […]

„… ő nem ment be az ÚR templomába.” (2Krón 27,2b) Otthon is tudok imádkozni. Isten mindenütt ott van. Nincs időm. Egy az Isten, nem?  Sok ott a képmutató. Egész héten dolgozom, tanulok, legalább vasárnap pihenjek. Inkább megyek a természetbe, ott is tudok beszélni az Istenhez. Nem tetszik, hogy prédikál a pap. Ott van az is, […]

“De vajon lakhat-e Isten a földön, együtt az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” (2Krón 6,18) A Mindenható című filmben, ahol Jim Carrey játssza a főszerepet, Isten úgymond rábízza bizonyos ideig a főhősre a világ egy részének irányítását, s közben azt […]

“Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy bátor és erős, kezdj hozzá, semmit ne félj, és ne rettegj, mert az ÚR Isten, az én Istenem veled lesz, nem hagy el téged, nem is távozik el tőled, míg be nem fejezel az ÚR házának szolgálatához szükséges minden munkát!” (1Krón 28,20) Nagyon nagy szükség van ma […]

„Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki!” – tudtuk, eddig talán rosszul az ismert mondókát. A helyes változat ez: „Csigabiga gyere ki, az ég a házad ideki.” Tehát tűzről szó sincs ebben a mondatban… és sokszor az életünkben sem. Pedig ha az éggel, pontosabban Istennel kerülünk kapcsolatba, akkor jön a tűz: “Majd valamilyen lángnyelvek jelentek […]

„Ti mégis elhagytatok engem…” (Bir 10,13a) Mégis… Kétféle „mégis”-sel találkozhatunk a Bírák könyvében és az életben: van egy emberi, és van egy isteni. Isten jó, az ember ezt gonoszsággal viszonozza. Az emberi mégis elképesztően gonosz tud lenni. Annyira, hogy megdöbbenésünkben azt mondjuk, talán soha nem volt ilyen gonosz még az ember. Régi várak kínzókamrai bizonyítják, […]

“Ott, a Móáb földjén halt meg Mózes, az ÚR szolgája az ÚR szava szerint.” (5Móz 34,5) Meghalni is tudni kell ám. Természetesen nem arra gondolok, hogy fizikailag tudják-e kivitelezni az emberek, mert ez halálbiztos. A módja nem mindegy. Azt mondják a régiek ezt jobban tudták. Több nyugalom, kevesebb kétségbeesett mozdulat volt érzékelhető. Sokmindent tanulhatunk Mózestől: […]

„Mert ezek a népek, amelyeknek a földjét birtokba veszed, varázslókra és jósokra hallgatnak, de neked ezt nem engedi meg Istened, az Úr.” (5Móz 18,14) Neked ezt nem engedi meg. Neked nem engedi meg az Úr, hogy jegy nélkül utazz. Neked nem engedi meg az Úr, hogy adót csalj. Neked nem engedi meg az Úr, hogy […]

“Azért, testvéreim, nem a szolgáló, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.” (Gal 4,31) „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad” – fogalmazza meg egyik énekünk, a kérdés ma is az: rabok legyünk vagy szabadok. Amig a másoknak való megfelelés vezérel, rabok vagyunk. Amig csak azért teszünk, mert azt elvárják tőlünk, addig a „szolgáló asszony” […]