„Köszönt titeket…” (Kol 4,12)
Ünnepélyekről, templomszentelésekről, hálaadó istentiszteletekről sokszor tudósitok, s olyankor leírom, ez és ez köszöntött. Felemelő, frappáns gondolatok hangzódnak el, együtt örülnek az örülőkkel.
A Kolosséiakhoz írott levél azonban nem egy tele templomban, nem is egy kényelmes pozícióban íródik, hanem egy börtönben. Pál apostol mégis úgy fejezi be a számára ismeretlen gyülekezetnek intézett levelét, hogy köszöntők sokaságát sorolja fel. Ott vannak vele a bajban, és ha nem is ismeri a gyülekezetet, ezáltal rengeteg szál kapcsolja össze őket.
Mi a titka ennek? Aki Jézussal van tele, az evangéliummal van tele, a másokért érzett felelősséggel van tele, a testvéreivel való összetartozás örömével van tele, az a lelkileg gazdag ember, aki tud másokat is gazdagítani. Ápoljuk rendületlenül kapcsolatainkat. Köszöntsünk, köszönjük meg, hogy vannak nekünk. Míg még vannak. Kit hivsz fel? Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka