“Te pedig most állj meg, hadd mondjam el neked az Isten igéjét!” (1Sám 9,27)
Éjszakai kivilágítást kapott templomunk. Nagyon örülünk ennek, mert azzal, hogy a szigetlankai templom korszerű díszvilágítási rendszerrel rendelkezik, jobb láthatóságot biztosít, kiemeli a figyelemre méltó építészeti részleteket, ráadásul a környék biztonságát is elősegíti. Mindenki jól jár vele a környéken.
Azonban vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik. Valamiért haragszanak az Egyházra. Nem feltétlenül a szigetlankaira, hanem úgy általában mindegyikre. Lehet rossz tapasztalatuk van egyházi személyekkel kapcsolatosan. Az is lehet, hogy az aktuális korszellemmel, mely szerint divatos szidni az Egyházat, értenek egyet. Nem megbántódás és sértődés miatt idézem ide a kommentszenkció világát, csupán aggódom azokért az emberekét, akik még nem észlelték a mennyből jövő világosság erejét és szeretetét. Csak szeretettel érdemes válaszolni ezekre a reakciókra is, mint mindenre.
Mit üzen az éjszaka is kivilágított templomunk? El tudom képzelni, hogy valaki sétál hazafelé a munkából, este 11 óra után. Fáradt, elvan a gondolataival. Megérkezik a megvilágított térre, ránéz a templomunkra, aminek a tornya felfelé ívelő mutatóujjként hívja fel a figyelmet arra, hogy van Isten, aki személyesen neki is üzenhet, őt is bíztatja, bátorítja, együttérez vele.
Azt mondja, amit üzen az Igében Sámuel is Saulnak. Állj meg! Keverj hitet kételyeidbe, gyújts meg egy kis gyertyát a sötétben, tegyél egy kis reményt a szívedbe. Enne érdekében, hadd mondjam el neked is az Isten szavát: szeret téged, annyira szeretett, hogy egyszülött Fiát adtak érted, terve van veled és általad is szeretni akarja ez a sokszor sötétbe burkolódzó világot. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka