Pál a nagytanácsra szegezte szemét, és azt mondta: Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig. Anániás főpap pedig megparancsolta azoknak, akik mellette álltak, hogy üssék szájon. Akkor Pál azt mondta neki: Megver az Isten téged, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy a törvény szerint hozz ítéletet felettem, és törvényellenesen azt parancsolod, hogy megüssenek? Az ott állók pedig így szóltak: Az Isten főpapját szidalmazod? Pál pedig azt mondta: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! (ApCsel 23,1-6)
Pál apostol ismét a bizonyságtétel lehetőségét ragadja meg. Azzal együtt és vele a szívében áll a nagytanács előtt, aki szintén volt már ott. Nem olyan türelmes, mint Jézus volt, de az Ő ereje lakik benne.
Hirtelen kimond valamit, amit azonnal vissza is von. Azt hiszem, hogy sokunkkal előfordul ez. Kiszaladt a szánkon valami, aminek a súlyát később éreztük igazán, utána jött a helyzet felismerése és a bocsánatkérés. És ez nem megfutamodás, sőt inkább bátorság kell hozzá. Győzködhette volna a többieket, hogy neki van igaza. És ha jobban megnézzük, tényleg van igaza. Jézus is mondja az akkori klérusról, hogy olyanok, mint a meszelt sir. Kiállhatott volna az igaza mellett. Húzhatta volna még sokáig, de nem tette, mert volt az ő egójánál nagyobb, amivel szembesült és amit komolyan vette: Isten törvénye és az Ő szava.
Pál jó példát ad arra, hogy az emberi tulajdonságait hogyan lehet isteni tulajdonságokkal a jó felé keverni. A későbbiekben is egyszerre ésszel és szívvel oldja meg a dolgokat.
Az Úr legyen veled ezen a héten is, hogyha el is ragadna a hév, Isten még időben térítsen helyre és segítsen az általad okozott károkat minél hamarabb helyrehozni. Legjobb lenne, minden döntés előtt az Úr bölcsességét kérni. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka