„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.” (Jak 5,13-20)
Utolsó témánk Jakab levele sorozatunkban az imádság. A Magyar Református Egyház a következő évet az imádság évének nevezte meg. Fontos, hogy erősödjön az imaéletünk. Akkor is, ha ez az imádságot nem gyakorló számára olykor gúny tárgya: beszéd a senkivel, önmagunkkal, vagy az képzeletbeli baráttal. Nem szabad dühítsenek ezek a megállapítások, de ne is ingassanak meg az Istennel való kapcsolatunkban. Mi az imaéletünket erősítsük, és nem fogjuk megbánni.
Mi a hitből fakadó ima? Előszöris tudni kell, hogy nem informáljuk vele az Istent a valós helyzetről, hiszen jobban tudja Ő azt, mint mi. Nem olyan az ima, mint egy kávéautomata: bedobom az imát és jön az imádság tárgya. A hitből fakadó imádság bizalom az imádság Istenében és nem az imádság eredményében. De ha beteg valaki és nem teljesül az imádsága, nehogy véletlenül is vádoljuk, hogy gyenge a hite, azért nem valósul meg kérése, mert pont az hiányzik még neki, hogy ezt mondjuk! Sokszor az őszinte, hittel és jó motivációval elmondott imáink sem teljesülnek, éppen azért, mert Istennek másak a tervei, és higgyük el, Ő jobban tudja. Isten olykor másképpen gondolja, Ő szuverén Úr. Lelki egészségünk miatt azonban mindenképpen fontos az imádság, ha teljesül a kérés, ha nem, jól jövünk ki belőle.
A betegek olajjal való megkenésének gyakorlata megvolt az első keresztyéneknél és valamilyen szinten ma is ott van római katolikus és neoprotestáns testvéreinknél. Mi nem gyakoroljuk. De a lényege ennek az aktusnak az, hogy a közösség együtt imádkozzon a betegekért, és a gyülekezetek vezetősége igenis együtt vigye a betegeket az Úr elé. Azért fontos, hogy a beteg ne vigye egyedül a terhet, tudja, hogy számíthat a gyülekezetre. Nem szabad szégyellni, ha beteg vagy! Szólj gyülekezeted vezetőségének, hogy érezd, nem vagy egyedül ebben. Segíteni fog ez a gyakorlat, kenettel vagy kenet nélkül is.
A hitből fakadó ima fontos. Nagy erő van benne. Jézus tanítványai is kérlelik Őt: taníts imádkozni! Amikor imádkozol, bizalmad növekszik. Benne megtapasztalod Isten erejét, szívét, jóságát, szeretetét, gondviselését. Erős Istened van, aki jól ismer téged és szeret. Sőt tudja betegségedet. Amikor egy kisgyermek megüti magát a játszótéren, sírva megy oda szüleihez, nem tudja elmondani hol fáj, csak elnyögdécseli, a szülő abból is rájön, mi a baj. Ilyen a mi Istenünk is. Átérzi fájdalmadat. Ebben rejlik igazán az ereje.
A hitből fakadó ima intenzív, friss, buzgó, szenvedélyes. Nem félszívvel, hanem teljes odaadással tesszük. Nem imádkozgatunk, hanem koncentrálva könyörgünk. Példaként az Igében Illés imája (1Kir 18,36-38.42-46) jelöli meg Jakab. Illés temperamentuma, tüzes természete az Istennel való kapcsolatában is megmutatkozik. Nem hibátlan, de próféta. Nincs jogunk hasonlítgatni magukat hozzá, de mégis kötelességünk. Van, amikor egyből válaszol Isten az Ő imájára is, és van, amikor hétszer is el kell mondania. De kitartó, akaratos, bátor. Sokszor a mi imaéletünk után sem változnak a körülmények, de ha azok nem is változnak, mi magunk mindenképpen változhatunk. Ha a helyzet nem is változik, te változol! – és ez fontos.
A hitből fakadó ima tiszta, teljes, integratív. Mégis valami miatt úgy érzem, mintha nem hallaná Isten, amit mondok. Erre Ézsaiáson keresztül ezt válaszolja az Úr: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ézs 59, 1-2) A bűneim fala választ el tőle. Mi a teendő? Kérni Őt, hogy rombolja le, mert egyedül csak Ő képes erre. Nem lehúzni, lehurrogni akar Isten ezzel a ténnyel, hanem azt akarja, hogy értékeld át életedet, legyen önreflexiód, tisztulj, közeledj és kérd Őt, hogy lépjen az életedbe. Ha mások szembesítenek ezzel, akkor lehet, hogy megsértődsz, de ha Isten Igéje szól, meg ne keményítsd a szívedet!
Egy repülőtársaság (WestJet) karácsony ünnepe előtt meglepte utasait. Felszállás előtt lehetett kívánni egy képernyőn megjelenő télapótól és az utazás végére, a leszállás helyszínén az ajándék várta őket. Az, amit kívántak. Aki tévét kért, azt kapta. Aki zoknit kért, azt kapta… Íme a link: https://www.youtube.com/watch?v=zIEIvi2MuEk Te is kívánd a legtöbbet az Istentől! A tévénél is többet. Aminek nem jár le a szabatossága. Azt, ami örök.
Valld meg bűneidet, menj szabadon a kegyelem trónusához, mert hallja, látja és válaszol rá jósága és szuverenitása szerint! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka