Hála. Halleluja! – Imanyolcad Szigetlankán

Lelket gazdagító és változatos hetet tudhat maga mögött Szatmárnémeti-Szigetlanka református gyülekezete. Vasárnaptól vasárnapig, nyolc napon át különböző felekezetű lelkészek által jött a megerősítés: az erős Isten jobbja velünk van, szabadító Istenünk nem hagy el.

Minden istentiszteleti alkalom úgy kezdődött, hogy a jelenlevők Rácz Ervin házigazda lelkipásztor vezetésével, a 139. zsoltár szavaival megvallották bűneiket: „Uram te megvizsgáltál és ismersz engem… Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”

Minden alkalomkor elhangzott egy-egy vers, Kupán Erzsébet gyülekezeti tag három ízben is szavalt, Wass Albert emlékév lévén mindháromszor tőle hallhattak verset.

Első napon, a kezdő istentiszteleten a befogadásról és a jézusi gondolkodásmódról szólt Erdős Csaba kaplonyi református lelkipásztor. Hétfőn, azaz a második napon Pálffy Anna-Mária unitárius lelkész arról beszélt, hogy szeressük embertársainkat, mert mi is emberek vagyunk. A gyülekezet jelenlevő gyermekei énekeltek. Harmadik napon Jobb Domokos ombodi református lelkipásztor prédikált az el nem fogyó, örökké tartó tűzről. Énekelt a Bízz Band. Szerdán Harsányi László erdődi római katolikus esperes a közösség három alappilléréről: Jézus Krisztusról, a szeretetről és az egységről beszélt. Szolgált a gyülekezeti kórus. Csütörtökön Király Lajos esperes a jerikói vak meggyógyításáról szólt és arról, hogy a Jézussal való közösség ma is gyógyít. Énekelt az ifjúság. Hatodik napon Illyés Sándor evangélikus lelkipásztor a lelki gazdagságról és az Isten szerinti értékrendről beszélt. Énekelt a Bízz Band. Szombaton Kaszaniczki Csongor hirdetett Igét Isten gondviseléséről és a család fontosságáról. Műsort adtak elő és liturgusok voltak a láncosi ifjak, énekeltek a kicsi szigetlankai gyerekek is.

Záró alkalmon Sipos Miklós Szatmárnémeti-németi lelkipásztor, volt esperes az egységről szólt. Varga Sándor színművész felejthetetlen monodrámája (Én, Károli Gáspár) visszarepített a reformáció évszázadába és hálára késztetett, látván a sok lelki harcot, amit bibliafordítónk végigvitt azért, hogy számunkra anyanyelven legyen elérhető a Szentírás.

Az alkalomsorozat végén, meglepetésként Papp Krisztina és Csorvási Mihály éneke tette fel a pontot az i-re. Halleluja! Leonard Cohen dala méltó befejezése volt az imahétnek, aminek hallatán a jelenlevők sem tudtak mást tenni, csak dicsérni Istent: Jobbod Uram dicső az erőtől.

Minden imaheti istentisztelet az ifjak imádságával és a 454. énekkel: „Nagy Isten téged imád/ Menny minden lakója/ Hasson földről is hozzád/ gyermekid hálája…” Hála. Halleluja.

Hangzó prédikációk: 

Imahét 2018 – 8. nap – Sipos Miklós, volt esperes, református, Szatmár-Németi

Imahét 2018 – 7. nap – Kaszaniczki Csongor, beosztott református lelkipásztor, Szatmár-Láncos

Imahét 2018 – 6. nap – Illyés Sándor, evangélikus, Szatmárnémeti

Imahét 2018 – 5. nap – Király Lajos esperes, református, Batiz

Imahét 2018 – 4. nap – Harsányi László esperes, római katolikus, Erdőd

Imahét 2018 – 3. nap – Jobb Domokos, református, Ombod

Imahét 2018 – 2. nap – Pálffy Anna-Mária, unitárius, Észak-Nyugat Erdély

Imahét 2018 – 1. nap – Erdős Csaba, református, Kaplony

Nyakadba akasztják történetedet

„Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratáskor majd azt mondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévébe, hogy elégessék, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.” (Mt 13,30)

Dobbal nem lehet verebet fogni. – tartja a mondás. Így van ez a lelki életben is. Igaz az, hogy az egyház ismérve az igehirdetés és a sákramentumok kiszolgáltatása mellett az egyházfegyelem, de ezt a lépést minden esetben lelkigondozói célzattal és nem bosszúszomjjal kell megtenni.

Nem a mi dolgunk az ítélkezés. Meg kell tudni ítélni dolgokat: azt, hogy mi a jó és mi a rossz, mindig Isten Igéjének a mércéje szerint kell eldönteni. De nagy különbség van megítélés és elitélés között. Előbbi kötelességünk, utóbbi nem a mi dolgunk.

Tudom, hogy fájdalmas az, hogy a búza között konkoly is van. A jó emberek között ott vannak a gonoszak. De biztosak vagyunk abban, hogy, aki szerintünk jó, az a jó, és aki szerintünk rossz, az a rossz?

Egyszer azonban eljön az igazság pillanata: “Az utolsó ítélet sokkal szörnyűbb lesz. Mert tudod, az csak annyi lesz: Táblára írva nyakadba akasztják történetedet, de az igazit barátom, nem azt, amit a világ számára összehazudtál.”
(Pilinszky János) Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka