Kalandos, változatos, sokszínű, hitélménygazdag kirándulás áll mintegy félszáz szigetlankai mögött. A hit megélésének egyik legszélesebb oktávján tapasztalhatták meg Isten vezetését az előre meggondolt és a nembetervezett utakon: Nagygéc, Szeged, Kübekháza, Ópusztaszer, Budapest (Ez az a nap, Hazatérés temploma, Budai vár…)

Pénteken délelőtt a hosszas határátkelés után a nagygéci Megmaradás temploma adta a startvonalat a kirándulásnak. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – jézusi mondattal csendesített el Rácz Ervin lelkipásztor áhítata, melyen elhangzott, hogy az idegenvezető nem lehet más, mint Jézus. Csak ekkor lehet biztos az út. Rögtön az indulás után megkérdőjeleződhetett ez a kijelentés sokakban, hiszen az első cél, azaz Ópusztaszer, valamint a tervezett odaérkezés ellehetetlenedett, ezért gyorsan egy B-verziót kellett találni. Molnár Róbert Kübekháza polgármestere nyújtott mentőövet a csapatnak, így a programváltozást, vagyis inkább programgazdagodást senki sem bánta. Szeged gyöngyőrű városa után a mesefalut, Kübekházát is sikerült megtekinteni, hiteles bizonyságtétel meghallgatása kíséretében.

Szombaton reggel aztán el tudott indulni a kiránduló csapat Ópusztaszerre, ahol a leírhatatlan Feszti-körkép és a nemzeti park megtekintése életre szóló élményt nyújtott. A főváros aztán beszippantotta kirándulókat, Budapest újabb színkombinációkat festett a hitéletbe. A Papp László Sportaréna amúgy is érdekes látványt nyújt, de amikor többezer különböző felekezetű hívő tölti meg, akkor megmozdul valami. Katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták és kisegyházak képviseltették magukat az Ez az a nap nevű rendezvényen, melyen fellépett többek között a Worship Central, David Crowder, Pintér Béla, Andelic Jonathán… Igei üzenetet tolmácsolt László Viktor főszervező mellett Szabó Dániel is, akit a szatmáriak presbiteri gyülekezésein sokan, szívesen hallgathatták már az elmúlt években. A különböző egyházak püspökei és lelkipásztorai együtt imádkoztak, az igei üzenet pedig egyértelmű volt: Egyedül Jézus az ÚT, őbenne nem a semmibe kapaszkodunk.

Vasárnap délelőtt, miután a Reménység szigetén megpihent a csapat, a Budapesti-Szabadság téri református templom, azaz a Hazatérés temploma adott lelki otthont. Ifj. Hegedűs Lóránt lelkipásztor és gyülekezete szívélyes fogadtatása után Szigetlanka református lelkésze hirdette az Igét. A nemzeti radikalizmus egyik fészkében érdekes volt trianoni megemlékezést tartani, együtt énekelni a himnuszt és imádkozni a magyar hiszekegyet. A budapesti látványosságok ezután már ráadásként szolgáltak a hitélménydömpingben: Budai vár, parlament, Sándor palota… Rendesen kifáradt a csapat, de többen élménybeszámolójukban elmondták, olyan helyeken jártak és olyan embereket ismerhettek meg, amit nem fognak elfelejteni.

Szoknunk kell egymás szagát, mert a menyországban is együtt leszünk, felekezettől, irányzattól függetlenül – konstatált a csapatvezető. A lényeg, hogy Jézus legyen az ÚT. Ez az út pedig sohasem unalmas, mindig kalandos és érdekes.

Gyakorlatias, érdekes és érzékletes előadással folytatódott a Lankadatlanul, azaz a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség nyitott bibliaórája. Király Lajos nőkről és férfiakról a szólt hallgatóságnak.

Az ebben az évben elinduló, havonként jelentkező előadássorozat májusi epizódján, csütörtökön koraeste 6 órakor Rácz Ervin házigazda lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd – megszokott módon – Papp  Krisztina és Csorvási Mihály vezették az közös éneklést.

Néhány bibliai alapvetés után Király Lajos esperes nőkről, férfiakról, asszonyokról, férjekről tartott életszagú előadást. A férfi az vadász, illetve a gyerekre, fészekre felügyelő ősképe ma is érzékelhető. A nő tizezer érzékenyebb, mint a férfi és kifinomultabb. Szó esett az agyfunkciók közti különbségekről, térbeli tájékozódásról, kommunikációról, normarendszerről, szerelemről. Az előadás végén az is kiderült, hogy az 5 perc az 5 perc: azaz a nőknél az 5 perc múlva kész vagyok ugyanaz, mint a férfiaknál az 5 perc múlva otthon vagyok.

„Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj…” – énekelték válaszként az előadásra, hiszen a megbocsátás alapvető a házasságban, a hallgatóságon pedig érződött, hogy bizony itt róluk volt szó. A párok néha egymásra is tekintettek: na ugye?! – kifejezve. Néha pedig értetlenkedtek, mintha kérdeznék: hogy az esperes honnan tud róluk? Elsősorban onnan, hogy a Szentlélek dolgozott, munkálkodott ez alkalommal is.

Őszinte részvétünket fejezzük ki, a feltámadott Jézus Krisztusba vetett reménységgel, a család számára,

Szilágyi Kálmán

templomtervezőnk elhunyta miatt érzett fájdalmában.

„Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívem kősziklája és az én örökségem te vagy, Istenem, mindörökké!” (Zsolt 73,26)

A Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Kiskonfirmációt tartottak a Deák téri református templomban. A kicsi tanítványok rövid bizonyságtétele azt sejtette, hogy félúton jóúton járnak.

Vasárnap délelőtt 10 órakor Szigetlankán Rácz Ervin házigazda lelkipásztor igehirdetését követően egy lány és kilenc fiú kapta meg az oklevelét arról, hogy az első konfirmációt előkészítő évében szorgalmasan és odaadóan tanulta a Krisztus tudományát, ugyanakkor az Istennel való közösségüknek eredményeként a kiskátésok jó kis közösséggé kezdenek összeforrni. Minden szombaton jó hangulatban, de komolyan tanultak. Erről tanúbizonyságot is tettek akkor, amikor rövid kérdésekre tudatosan és bátran válaszoltak, és szívből énekelték: „A szívemet átadom én. Ó nézd, leteszek mindent, lábad elé. Mi nélküled benne volt kár és szemét. Uram szívemet átadom én. A szívemet átadom én Ó nézd, könyörög lelkem új életért És elhiszem, üdvömért véred elég. Uram, szívemet átadom én.”

Templomban, templom előtt, legátussal, első úrvacsorázókkal, áldásokban gazdagon telt el pünkösd ünnepe Szigetlankán. A megújuló templom falai ugyan szilárdan állnak, de a lelki falak leomlását nagyban elősegítették, hogy szabadtéren is hangzott az Ige.

Vasárnap délelőtt Rácz Ervin helyi lelkipásztor igehirdetése előtt a gyülekezet kórusa énekkel hívta a Szentlelket, majd Jób Könyve 23. részének 13. verse alapján szólt a prédikáció: „De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.” A Szentlélek hajthatatlanul kívánja azt, hogy az Ő útján járjunk, Ő nem adja fel, s a szenvedések útját is erre a célra használja fel. Válaszul szólt erre az ifjak ébredésről szóló éneke: „Álmomban messze jártam, egy szántóföldet láttam, kiégett tarló, semmi más. Eső nem hullott régen, felhő sem volt az égen, mindent tönkretett a szárazság. Hirtelen nagy szél támadt, elsodort minden gátat, felhők gyűltek az ég alján. Eső illatát éreztem, és imádkoztam csendben: „Uram, áldásod áraszd ránk!” Ébredésre vár a föld, szomjas a nagy világ, és annyi száraz év után most élő vízre vár! Az álomból valóság lesz, hiszem, hogy felébrednek a népek, törzsek, nemzetek. Eltűnik majd a sötétség, megszűnik minden kétség, Istenhez jönnek az emberek!”

Fodor Lajos nyugalmazott lelkész ágendázását követően az egy héttel azelőtt konfirmáltak először éltek az úrvacsora lehetőségével, majd közel kétszázan úrvacsoráztak.

Vasárnap délután, ahogy a címben is fellelhető, lebomlottak a falak, s úgy gondolták, hogy kiviszik a pünkösd örömhírét a templom falaink kívülre. A SZIKE-istentiszteleten Karikás Orsolya hirdette az Igét, a Bízz Band pedig Papp Krisztina kántornő vezetésével ifjúsági dalokat énekelt. Tódor Noémi és Musila Vivien szikések voltak a liturgusok. A rendezvény elérte a célját, hiszen többen a Deák téren járók közül megálltak, és meghallgatták a prédikációt, s talán kérdezgették: mi akar ez lenni?

Hétfőn délelőtt szintén legátus szolgálatával hallhatták az igehirdetést a szigetlankaiak. Hangzott tehát az Ige kinn is benn is, s remélhetőleg nemcsak kívül, hanem belül is hozott változást.