Ömlik

“Többé nem rejtem el előlük arcomat, mivel kiöntöm lelkemet Izráel házára – ezt mondja az én Uram, az ÚR.” (Ez 39,29)

Milyen lehet az, amikor Isten elrejti arcát. Antropomorf kép: amikor látni sem akarja azt, amit tesz az ember.

Mit jelent ez a mozdulat? Azt, hogy kényszerrel nem lehet se szeretetet, se önkéntes engedelmességet kierőszakolni. Ezt akarja az ember? Hát legyen, ahogy akarja! A legdurvább ítélet ez. Nem kell külön büntetés, megbüntetjük mi eléggé magunkat és egymást. Isten ekkor annyit tesz: elhagy, nem szól bele, elrejti arcát, szeretetét, kegyelmét előlünk. A többit, a büntetést elvégezzük mi magunk. „Kétféle ember létezik: azok, akik azt mondják Istennek, hogy: Legyen meg a Te akaratod, és azok, akiknek Isten mondja majd a végén, hogy: Legyen meg a te akaratod.” (C.S Lewis)

De egy adott pillanatban, érthetetlen kegyelméből, talán akkor, amikor már igen sok a nyomorúság, reménytelenség, Isten visszafordul. Megállítja az emberi bűn tombolását, lefogja az egymás ellen acsarkodó öklöket, új hitet és szeretetet áraszt választottaiba, sikert, eredményt ad azoknak, akik a jót akarják. Lelkét árasztja házunkra.

Áradjon, ömöljön, törjön ki ez az Ő tekintetéből, szeretetteljes arcából. Tapasztaljuk meg ezen a héten is: Isten lát bennünket, mosolyog ránk, még a felhő mögül is, szeretettel. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük