“Az én Uram, az ÚR olyan nyelvet adott nekem, hogy beszédemmel erősíteni tudjam a megfáradtat; minden reggel fölébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassam, miként a tanítványok.” (Ézs 50,4)
Mire adta Isten a nyelvedet? Eleve egy nyelvet adott és két fület, hogy legalább kétszer annyit hallgassunk, mint beszéljünk. És még azt a nyelvet is lécek (fogak) mögé helyezte, hogy legyen fék azon, amit mondunk. Borzasztóan bántóak tudunk lenni vele.
Ellenben tudunk gyógyítást is hozni a nyelvvel. Egy-egy biztató szót mindennap tudunk mondani. Ma már bátorítottál valakit? Szebbé tudod tenni a világot, a fogak pedig nemcsak fékre valók, hanem mosolyra is. Nem gúnyos nevetésre, hanem szép, csillogó szemű mosolyra.
A hallásod pedig a sorok között is olvashat. A férjed, feleséged, gyermeked, szüleid, barátaid … ki nem mondott szavait is le tudod olvasni, meg tudod hallani szívvel. Figyelj oda, bátoríts, biztass ma is! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka