„Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.” (Róma 11,5)
Sokszor úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk lelki harcunkban. Pál apostol Illés próféta magányára emlékezik vissza ebben a részben. Isten azzal vigasztalja a prófétát, hogy van egy maradék, egy maroknyi nép, akit meghagyott. Nem tökéletesek, de nem borultak le a bálvány előtt. Erre a markonyi népre testvéreiként tekinthet. Lehet, hogy mi sem vagyunk annyira sokan a gyülekezetben, mint ahogy elvárnánk, de testvéreink ők, tökéletlenségük ellenére is, és enyhíthetik magányosságérzésünket.
Ha ételként nézünk a maradékra, az sokszor az eldobandó kategóriába kerül. Sajnos! Pedig milyen sokan jól laknának még belőle. Ha azonban Jézus is bele kerül a történetbe, akkor eszünkbe juthat az ötezrek megvendéglése és a tizenkét tele kosár. Azaz az a bőség, amit Jézus ad. Jézus azért jött, hogy boldogágunk legyen, sőt bővölködjünk. (Jn 10,10)
Neked mi marad meg? Mi maradt meg pl. a tegnapi igehirdetésből? Fontos lenne ezt átbeszélni minden hazafelé vezető úton vagy vasárnapi ebédnél. Ez a maradék építőtégla életünk és hitünk fejlődésében. És ez is kegyelem. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka