Jákób gyermekei
De az Úr látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az Úr nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az Úr, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig. Amikor Ráhel látta, hogy ő nem szülhet Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! Jákób megharagudott Ráhelre, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóleányom, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóleányát, Jákób pedig bement ahhoz. Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak. Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nővéremmel küzdöttem, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak. Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóleányát, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz. És Zilpa, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak. Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! De ő azt felelte neki: Nem elég neked, hogy elvetted a férjemet, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! Amikor este megjött Jákób a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Hozzám gyere be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán. Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. Megint teherbe esett Lea, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak. És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. Azután leányt szült, és Dinának nevezte el. De megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét. Ő teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is! (1Móz 29,31-30,24)
Innen szép nyerni! – szokták mondani azok, akik előtt reménytelennek tűnő feladat áll. Én is így voltam ezzel, amikor a felolvasott Igéről kellett üzenetet továbbadni. Csak úgy kapkodjuk a fejünket: GYEREKVERSENY. Olyan van családi napokon, hogy feleség-cipelő verseny, de hogy gyermekversenyt tartanának, az nagyon bizarr. Szappanopera, keleti mese? Benne egy átvert férj, négy nő, és tizenkét gyermek, merthogy a 11 fiú mellett volt ám 1 lány is, akit nemcsak azért említünk meg, mert nőnap van, de sokatmondó a történetben az, ahogy bántak akkor a gyengébbik nemmel.
3500 éves nomád történet áll előttünk. A nőkkel azért már csak nem bánnak így és az embereknek jogaik vannak. Még jó, hogy ma nincsenek ilyen és ezekhez hasonló dolgok. Tényleg? Egy használat után tárgyként kezelt és odébb dobott nők, lányok, esetleg férfiak és fiúk nincsenek? Válások, családi tragédiák, családon belüli erőszak, sok ház fala, ha beszélni tudnak, lenne mit meséljen. Valahol Jákób talán még nem is annyira kegyetlen, mint ma az emberek. Ő a „megunt” Leát nem dobja ki, nem ereszti a szélnek, hanem továbbra is gondoskodik róla és a gyerekeiről. Ugye tudjuk, hogy ma nem mindig van így. Nem mosni akarom Jákób tetteit, csak óvni szeretnék mindenkit attól, hogy másokat megszóljon, anélkül, hogy a saját háza körül seperne.
Mi folyik itt? Az erkölcsi nívó nem a legmagasabb. Féltékenység, irigység, versengés, testvérharc… kaini örökség. Szép kis tükre a társadalomnak. Lea szül, de nem szereti a férje. Ráhelt szereti férje, de nem szül. A névadások visszadják az anya lelkiállapotát: nyomorúság, megvetettség, kétségbeesett ragaszkodás, frusztráció, versengés. És a végén a nagy sóhaj: mostmár HÁLÁT adok.
Észlelhető ebben a történetben is a transzgenerációs minta megléte. Népi bölcsességgel azt szokták mondani: „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” vagy „Nem esik messze az alma a fájától.” Egyrészt ott van a szolgálólány, mint megoldás, mint alternatíva. Nem ismerős valahonnan? Sára és Hágár, Iszmáel születéstörténete éppen ezt adta mintaként, amit elkövet az unoka is. A másik a furcsa mandragóra-história pedig emlékeztet a lencsefőzelékes történetre. Benne van a biológiai szükséglet és annak a kihasználása. Ott van a hihedelem és az okkultizmus, hogy majd ez fog segíteni, ha már Isten nem cselekszik. Nincs varázsfőzet, veszélyes az ördöggel cimborálni és hasonló pótcselekvésekkel élni. Ezt akkor is mondom, ha ma sokan megsértődnek ezen és azt mondják: ha nem használ, nem is árt. De! Árt!
Lea és Ráhel imádkoznak a gyermekek megszületéséért. Kényszerpályán mozognak, de kinek a hibája mindez? Az apa, a hagyomány őket versenyhelyzetre kényszerítette. No, de mentsük fel őket, nem tudják kezelni a kialakult helyzetet, nem is volt erre előtte mintájuk. De mi a helyzet ma? Ma is sok baj van a családi otthonokban. Sötét, gonosz erők fordítanak egymás ellen családtagokat. Elmérgesedik a helyzet, a másikban ellenséget látunk: házastárs, testvér, szülő, gyermek… És ilyenkor kinek a pártján áll az Isten? Őt is belerángatnánk vitáinkba. Tegyen Ő igazságot, persze úgy, hogy nekem adjon igazat! Imádkozunk és ez jó! De mi van akkor, ha mind a két fél imádkozik, ugyanolyan intenzitással, lelkesedéssel. Kinek a pártján állt az Isten: egy focimeccsen, egy háborúban, egy családi konfliktusban…? Isten nem a vitát akarja eldönteni, de mindig erősíti a gyengét, vigasztalja az elnyomottat.
Ráhel végre szül. Megszületik József, a később cifraruhás, elkényeztetett gyermek. De eszköz lesz, hangszer lesz Isten kezében. Általan kerülnek majd Egyiptomba, ahol nagy néppé lesz Izrael. Az emberi logika az lenne, hogy majd az ő utódja közül szülessen majd a Messiás. De nem. Júda, Lea gyermeke utódjai közül lett Messiásunk. A mi gondolataink nem az Isten gondolatait. Az Ő gondolatai nem a mieink. Más logika működik. Ebből is látszik, hogy a Szentírás nem emberi alkotás. Jézus az elnyomott, vigasztalásra szoruló Lea utódjaként jön el a világra. Elvette Isten a gyalázatot.
Lesz egy gyermek, aki az egész világra áldást hozott. És pont Máriára hozott egy ideig gyalázatot, aki magyarázhatta a kornak a Szentlélektől való fogtantást, nem sokan hitték ezt el a környezetben. Sőt magára vette gyalázatunkat! Mégis Ő az, aki ma is elveszi szégyenünket, meggyógyítja lelkünket. Lássuk be, hogy sokszor emberileg nincsenek megoldásaink konfliktusainkra, irgalomra van szükségünk. De van irgalom. Jézus tud kiemelni a lehetetlen helyzetekből, a megoldhatatlannak tűnő szituációikból.
Mostmár hálát adok, mondja Júda születésénél Lea. Te tudsz hálát adni? Nos, éppen ez a hála tud minket is mozgatni naponként. Ez egy olyan erőforrás, amit Jézus Krisztus által naponként alkalmazhatunk mindennapjainkban. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka