„Azt mondta nekem: Ezek a konyhák, itt főzik meg a ház szolgái a nép véresáldozatát.” (Ez 46,24)
Az áldozat konyhákig is kiterjed Ezékiel látomása. A legapróbb részletekig. Az Ige tehát soha nem felszínes, életünk legapróbb, legmélyebb pontjaira is, a gyökérre is megoldást nyújthat.
No, de mi történik a mi konyháinkban? Átvitt értelemben. Mit szoktunk kifőzni egymásnak? Talán most is van tervedben valami? Jó a hét elején ezt már megváltoztatni, s ha valami sanda terved van, fordítsa Isten jóra benned. Ha valami huncutságon töröd a fejed, esetleg bosszún, legyen az most egy kellemes meglepetéssé! Hozzád közel élő emberek biztos örülnének, még ha nincs is szülinapjuk, egy jó szívből származó gondolat megszületésének, feléjük történé jó cselekedetre.
Figyelem! Más is főzni készül. Az ördögnek is receptje van: ha egy békát egy tál meleg vízbe helyeznek, azonnal kiugrik abból. Elviselhetetlenül kellemetlennek találja a meleget, és reflexszerűen változtatni akar helyzetén. Ha azonban ugyanazt a békát egy tál hideg vízbe rakják, majd a vizet lassan, fokozatosan melegítik, akkor a béka szinte megfőzhető. Az ok: egyszerűen nem érzékeli a víz hőmérsékletének fokozatos változását. Ilyen az, amikor tudatunk átsiklik környezetünk apró, és kezdetben alig érzékelhető figyelmeztető jelzései felett. Nem érzékeljük egy barátság meglazulását, egy szerelmi kapcsolat elhidegülését. Elkerüli figyelmünket házasságunk a mindennapok unalmába való beleszürkülése, átsiklunk gyermekeinkkel, vagy szüleinkkel való találkozások ritkulásán, hozzászokunk munkánk növekvő monotonitásához, és nem érezzünk gondnak konfliktusaink növekedését.
Figyeljünk tehát arra, mit főzünk, és arra, hogy nehogy megfőzzenek! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka