„Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33)
Volt egyszer egy király, aki felajánlott egy díjat annak a művésznek, aki lefesti számára a legjobb képet a békéről. Sok művész próbált szerencsét, jöttek a tehetségek az embert próbáló próbára innen is és onnan is. A Pályázati határidő lejárta után a király nézte, nézegette a képeket, de csak ketten voltak azok akik a végső bírálatban ott lehettek, így szerepük keletkezhetett abban, hogy a királynak nagyon megtetszhessen alkotásuk. Továbbá lehetőségük érkezett arra is, hogy ezáltal azok közül válasszanak. Az egyik kép, egy nyugodt tó volt. A tó egy tökéletes tükörképe volt a háttérben békésen magasodó hegyeknek, mely óvatosan fogta körbe a tavat. Felettük, a kék égen bolyhos mintázattal fehér felhők úsztak át a levegőben. Mindazok, akik látták ezt a képet, úgy gondolhatták, hogy ez egy tökéletes kép a béke övezetéről, arról, amelyen tisztán átszűrődhet a nyugalom érzete. A második képen is jelentek meg hegyek, de azok robosztusak és csupaszok voltak. Felettük az ég dühös volt ahonnan eső esett, ahol haragját a szél sűrűn csapkodta ide és oda, – miközben veszettül villámlott is. A hegy oldalán egy habzó vízesés zuhant alá és ez nem nézett békésnek egyáltalán. De ahogyan a király tovább nézett látta, hogy a vízesés mögött egy kis bokor nőtt egy repedésben. A bokorban egy anyamadár építette fészkét …. tökéletes képet nyújtva ezzel a béke eredetéről. Nos, melyik a kép nyerte el a díjat? A király úgy döntött, hogy a második kép. És tudod azt is, miért? Azért, mert – magyarázta a király – a béke nem azt jelenti, hogy az olyan hely, ahol nincsen zaj, hiba vagy kemény munka. A Béke azt jelenti, hogy a közepén állsz mindazon dolgoknak, amelyek vihart vetve tombolnak körülötted, de Te továbbra is nyugodt vagy a szívedben.
Jézus őszinte. A tanítványokra nyugtalanság, vihar vár. Az élet nehéz. Jézus azonban a világot legyőzte, csatát ugyan nyerhet a gonoszság, de a végső győzelem Jézusé. Békénk forrása a virágvasárnapon szamárháton bevonuló király, a győztes Úr. Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka