Ha csak időm van rá, akkor is, ha furcsa időszakban van, adventben, nézem a katari világbajnokság meccseit. Bár korrupció miatt sok minden beárnyékolja az eseményt, de a foci az foci. Vannak kedvenc csapataim, drukkolok is néha egy-egy csapatnak, de nem tudom nem keresztyén szemmel nézni, és nem is akarom. Örülök, amikor egy játékos megvallja a […]
Szerző archív bejegyzése:Ervin
15. rész – Róma 4,3
Kedves
„Akkor ismét megérintett engem az az emberhez hasonló lény, és megerősített engem. Azt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy bátor és erős! És amint szólt hozzám, megerősödtem, és azt mondtam: Szólj, Uram, mert megerősítettél engem!” (Dán 10,18-19) Angyali érintés, mely erőt ad. Tudom, hogy nem mindenkinek az érintés az elsődleges szeretetnyelve, de […]
Antroposz
“Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre.” (Dániel 4,31) Nebukadneccarnak agyára ment a dicsőség. Konkrétan likantrópiában szenved, amit egy olyan betegség, amelyben a beteg úgy gondolja, hogy farkassá vált. El […]
Advent első vasárnapja – Róma 3,24-26
Csúnya vagyok?
Lelkipásztor magyarázta a megdöbbentő, őt is megrázó történetet. Istentisztelet előtt a templom bejáratánál rászólt egy gyermekre egy kicsit hangosabban, mint ahogy kellett volna. Az izgalomnak is betudható volt ez a reakció, mert minden felelősségteljes szolgálattevő izgul mielőtt szólna. Tapasztaltabbak is ezt mondják. Ez a lelkész azonban észrevette magát. Tudta, hogy hangos szavával megbántotta a rakoncátlankodó […]
ÁLDOTT ÉLET
,,Isten az udvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt” Dániel 1,9 Volt egy időszak az életemben, amikor sokat utaztam vonattal és nem egyszer nehéz csomagjaim voltak. Gondoltam fiatal vagyok még, elbírom egyedül is. De tényleg nem volt könnyű, a vonat lépcsői pedig magasak voltak. Vagy sok lépcsőn keresztül jutottam el az aluljáróban a megfelelő vonathoz. […]
Horror
„A vének eltűntek a kapuból, és nem zenélnek már az ifjak.” (JerSir 5,14) Horrorfilmjelenet. Őszi időt képzelhetünk hozzá, most nagyon nem is kell képzelődni. Kinézünk az utcára, teljesen üres és elhagyatott. Ordító halálcsend, de reménykedve teszünk meg további lépéseket. A bejárati kapuk előtti padok üresek, pedig ilyenkor is azért tele voltak, kissé idegesítő, meg pletykálkodó […]
