Zsúfolt, eseménydús héten van túl a Szigetlankai Református Egyházközség. Temetés, esküvő és keresztelő is volt. Vasárnap pedig meglátogatta a gyülekezetet a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának egyik 11. osztálya.
Vasárnap a délelőtti istentiszteleten a vendégdiákok énekei és szavalatai hangoltak az igehirdetésre. Rácz Ervin Jákób életéről szóló igehirdetés-sorozat következő része alapján szolgált, Mózes első könyve 32. fejezetének első 22 része alapján, kiemelve Jákób imádságát: „Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborom is van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek…” (1Móz 32,10-12a) Az igehirdető arról szólt, hogy az idő önmagában nem old meg semmit, Isten segítségével tenni kell a változásért. Ehhez azonban szükség van alázatra is. Három idézetet is hozott az alázat fontosságának alátámasztása érdekében: „Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.” (Márai Sándor) „Nem, mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját.” (Széchenyi István) „Ha nem vagy alázatos, az élet tesz róla, hogy meg legyél alázva.” (Mike Tyson)
Nagy Baló Csaba a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója a vendégek nevében szólt a gyülekezethez. Ezt követően keresztelőre került sor. Előtte azonban megemlékezések voltak. Ezen a héten két 80 éves és egy 104 éves szigetlankai gyülekezeti tag ment el a mindenélők útján. Egy héten belül volt két esküvő is. Az istentisztelet után szeretetvendég következett, a fiatalok meglepő módon odavoltak a töltöttkáposztáért, amit aztán egy jó kiadós városisétával dolgoztak fel. Nagyon tetszett neki a városunk, az idegenvezető lelkész pedig jóértelembe véve büszkeséggel konstatálta mindezt.
