Nemcsak igehirdetést hallgathatnak a Rómabeliekhez írott levél alapján a szigetlankaiak, hanem lehetőséget is kapnak annak megtartására. Pár hete volt szó arról, hogy: Örüljetek az örülőkkel! (Róma 12,15) És íme legalább két alkalom adatott ennek gyakorlására.
A szigetlankai gyülekezet történetében először kötött házasságot egy presbiter és egy lelkipásztor. Balogh Csongor Róbert presbiter és Veréb Nikolett lelkipásztor július 14-én indultak el a közös úton, a szigetlankai templomból, természetesen egy Rómabeliekhez írott levélben található Igével: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róma 12,12) Két olyan ember házasodott össze, akiknek valóban lelki otthona a szigetlankai református templom. Isten élni hív, nem kiélni, hanem megélni az életet. Reménység, nyomorúság, imádság – az életet össze lehet foglalni ezzel a három szóval. A reménység nem más, mint bizakodás egy szebb jövőben. A legszebb jövőt Isten már biztosította a benne hívők számára, és az addig vezető út is örömteli lehet vele. A házasságban ez az öröm megduplázódik, mert az isteni örömforrás mellett a házastárssal szemben is megélhetjük: aki mást felüdít, maga is felüdül. Nyomorúság is az élet része, ezért van szükség kitartásra és türelemre. Gondozni és karbantartani kell a házasságot, a vőlegény udvarlása nem fejeződött be, a menyasszony pedig továbbra se fukarkodjon férje dicséretével. Természetesen önerőből ez nem megy, ezért van szükség arra a harmadikra a házasságban, aki az első kell, hogy legyen: Jézus Krisztus. Ő ad lehetőséget és erőt arra, hogy újrakezdjünk és Ő, a judabeli oroszlán viszi győzelemre életünket, a házasságot is. – mondta esketési igehirdetésében Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor. A Laudis Együttes énekben kívánt sok boldogságot és dicsőitette Istent. A vőlegény édesanyja is Igével köszöntött. Jó hangulatban és örömben telt az este. A szigetlankai ifjak és gyülekezet néhány tágja mosolyt és örömkönnyet is előcsaló meglepetésműsorral is kedveskedett.
Vasárnap is volt alkalom együttörülni. Habár még ez az öröm nem teljes. Papp Krisztina kántornő első szülése előtti utolsó szolgálatára került sor, a gyülekezet nevében Rácz Ervin lelkipásztor sok erőt kívánt. A délelőtti istentiszteleten az Ige szintén a Római gyülekezethez írott levélből szólt: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.” (Róma 13,7) Isten akaratából a rend érdekében legalább három intézmény jött létre: egyház, család, állam. Ez utóbbiról nehezen beszélünk, pedig konkrét elvárása van Istennek, aki szeretné, ha a keresztyén emberek mintaállampolgárok lennének. Ebben leginkább a lelkiismeretnek kell működnie. A kegyelem viszont adómentes, erről énekelt a szIGEt Együttes: „….Egy nap végre látlak. A hitem célba ér. Mindent, ami fájna, te már elfeledtettél. Mert én tudom jól, hogy kedvelsz és a szíved értem ég, jóságod s kegyelmed örökre már enyém, Hallelujah. Minden dicsőség Tiéd!”
Istentisztelet után szeretetvendégségre is sor került, amikor a gyülekezeti kirándulás résztvevői hálával tekintettek vissza a múlt heti székelyföldi élményekre. Hála érte.
