“Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (1Tim 5,23)
A hangsúly talán a kevesen van. Nem beszélhetünk itt a bor okozta mámorról. Attól is tartózkodni kell, hogy a bor beszéljen belőlünk. Ne a bor oldja meg a nyelvünket és ne borba fojtsuk vagy temessük bánatunkat. Ezt az Igét tehát nem használhatjuk kifogásként, mentségként a borivásunkra, pláne nem alkoholizmusunkra. Az Ige nem önmagunk igazolására, hanem megigazulásra való.
A jó bor mértékkel gyógyít. Egyik borász ismerősöm mondta ezt a bölcsességet: az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk. Ebből a mondatból sokmindent le lehet következtetni. Az életminőségre érdemes odafigyelni, de a lényeg az, hogy mi döntsük el, hogy jó bort igyunk, és ne a bor döntse el azt, hogy jó embert rontson meg. Használjuk a bort, és ne a bor használjon el minket. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka