Öröm, békesség és identitás – csendesnapon Déván

Különös érzés, egyszerre szomorú és mégis erőt adó, szórványban szolgálni. Ez az érzés járta át Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor szívét, amikor Kovács Tibor szigetlankai gondnokkal együtt Dévára ment, hogy a Hunyadi Református Egyházmegye csendesnapján tartson előadást az örömről.

A különlegesen szép dévai református templomban a hunyadi egyházmegye több területéről érkezett lelkipásztor, presbiter és gyülekezeti tag. Nagyrészt olyanok, akik már benne vannak a korban. Rátoni Csaba esperes, házigazda lelkipásztor gyermekei vezették a dicsőítést. Áldott szolgálat volt, a vendég lelkipásztor szíve már meg is telt örömmel.

Két generális direktor szolgált Igével ezen az eseményen. Mondhatni úgy is, hogy az összes generális direktor ott volt a Református Egyházból. Itt, Erdélyben és Partiumban nevezik még így a református missziói előadót. Jakab István erdélyi generális direktor hirdette az Igét: „Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna.” (Gal 4,15) Nem számonkérő kérdés ez, de Pál apostol és az igehirdető is a krisztusi örömmel, az evangéliummal bátorította a szórványban lakó hívek szívét. Rácz Ervin királyhágómelléki generális direktor az önfeledt örömről beszélt a gyülekezetnek. Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem azért öregszünk meg, mert elfelejtünk játszani. A mély, belülről fakadó örömnek mindig ott kell lenni a gyülekezetben, az egyházban. Az ilyen gyülekezet Isten álma és csak a gyülekezet éli túl ezt a világot.

Feltöltő alkalom volt, azt mondják a visszajelzések alapján a jelenlevők számára is, de az előadó számára mindenképpen. Érdemes volt ennyit utazni.

De, hogy egy kis üröm is keveredjen az örömbe, még valami másról is be kell számolni. Istentisztelet után a mintegy 80 főből álló csapat átvonult az egyik helyi étterembe. Beszélgettek magyarul. – szórványban már nem mindenütt van ez így. Amikor az egyik utcaseprő meghallotta, hogy magyarul beszélnek, rájuk szólt, s valami ilyesmit mondott, hogy ha majd az új elnök jön, nem fogja ezt megengedni. Mármint, hogy magyarul beszéljenek. Hát igen, biztos minden gond meg is szűnne, ha nem beszélnénk magyarul. A még szomorúbb talán az, hogy vegyes családokban tényleg így gondolják némelyek, az ún. békesség kedvéért. Ez nem politika, ez valóság. Az identitásunk elhagyása semmiképpen sem vezethet békességhez. A gyűlöletet pedig nem szabad közönnyel igazolni. Ébresztő! – osztotta meg gondolatai az előadó, aki nagy hálával és imádságos szívvel gondol vissza a csendesnapon résztvevőkre.