Szólt az evangélium vigasztaló üzenete a Mátyás király utcai temető kápolnájában, hogy ne csak a gyertyák világítsanak, hanem az Ige fénye hassa át a szíveket.
November 2-án 18 órától hét különböző Ige világított egy láthatatlan hétágú gyertyatartóból: “És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsid 9,27) Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. (Préd 7,2-4) És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket. (Jel 14,13) Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. (Fil 1,21) Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,17-18) “Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) “Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)
Az igehirdetés arra a kérdésre kereste a választ, hogy: Mi van a halál után? Gondoljunk a halálra, de ne félelemmel, hihedelemmel és babonával a szívben, hanem az Ige világosságával, a feltámadás reménységével. Ez a gondolkodás az életet átjárja és megváltoztatja. Isten ajándékba adja a hitet és az örömhírt. Mit kezdünk vele? Hogyan használjuk? Isten, akit szeret, megpróbálja, formálja és ez sokszor fájdalommal jár. Isten azonban nem fentről nézi végig szenvedésünket, megpróbáltatásainkat, gyötrődésünket, szenvedésünket, hanem együttérez, jelenlétével biztosit és azt akarja, hogy kezdjünk el az Ő dicsőségére élni és olyan dolgokat tenni, amit nem bánunk meg életünk utolsó perceiben sem. – mondta Rácz Ervin lelkipásztor.
Imát mondott Kovács Tibor algondnok, lelki énekekkel magasztalták Istent, ami vigaszt is adott mindazoknak, akik kilátogattak a temetőkben, mert megerősödtek abban, hogy: „Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád, Aki Jézussal járt, s benne hitt,” (MRÉ 484)
