„Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!” (Bír 6,14)
A Bírák könyve harcokról szól, ami életünk is sok esetben. A Bírák könyve egy látható ellenséget állít az olvasó elé, ma az életben pedig láthatatlan ellenséget kell legyőzni. Hiszem, hogy ez a történet a mának is szól, és tartogat aktuális üzeneteket.
Izrael népe Midián népe ellen harcol, vagyis éppen, hogy nem harcol az elején, hanem legyőzetve szenved az elnyomástól. Midián nevének jelentése viszály, és úgy gondolom, hogy ez nem véletlen. Nekünk a viszály az ellenségünk. Éppen ezért ma azt nézzük meg az Ige alapján, hogy hogyan lép be a viszály az életünkbe, mi a következménye és a végén a lényeg, hogyan győzhető le.
- A viszály úgy lép be az életünkbe, hogy olyat teszünk, amit nem néz jó szemmel az Úr. Tehát a bűn következménye a viszály. Amióta ember van, van viszály is. Nem látunk bele abba, hogy Ádám és Éva veszekedtek volna-e az első bűneset után, de borítékolható, hogy volt duzzogás és nézeteltérés miatta. Aztán Kain és Ábel történetében meg már gyilkossággá fajul a viszálykodás. Ennyire mélyen bennünk van a viszálykeltés hajlama és a konfliktusok bennünk gyökereznek. Éppen ezért nehéz kezelni, örökölt sorsként kapjuk. Az a gyermek, aki úgy nő fel, hogy azt látta: veszekednek a családban, óhatatlanul számára is ez lesz megoldás. Reflexszerűen működik majd ez a számára. A viszály gyökere és oka tehát a bűn.
- Mi a viszály következménye? Módszeresen és kegyetlenül tönkretesz. Energiavámpírként leszív bennünket és már nem tudunk a fejlődésre koncetrálni, sőt a megmaradásért sem küzdeni. És ebbe bizony bele lehet fáradni. Midián mint a sáska pusztít ma is otthont, családot, barátságot, kapcsolatokat.
További következményei a viszálynak a duzzogás és a félelem. Gedeon a barlangban csépeli a gabonát. A veszekedésre nem tudunk reagálni, ezért mi is bevonulunk a barlangjainkba, duzzogva, morogva, önmarcangolva. Miért? Mert félünk. Félünk az őszinteségtől, félünk a kitárulkozástól, önmagunk őszinte megjelenítésétől. Bekeményített az élet, vagy éppen ellágyultunk a sok sérelem miatt. Félünk megbízni másokban, és már egy kicsit magunkban is
És bizony következménye a viszálykodásnak a kisebbrendüségi komplexus is, ami Gedeonnál egyértelműen megjelenik. Én vagyok a legkisebb, a legalkalmatlanabb, küldj mást… mintha Mózest hallanánk, akinek szintén volt negyven éve arra, hogy betokosodjon, elfásuljon. Ráadásul Gedeon itt Istent is hibáztatta, mert felrója neki, hogy hol volt, amikor ez meg ez történt velük. Amikor azt tesszük, amit Isten rossznak lát, akkor nem vesszük észre Istent, de amikor a következmények miatt sínlődünk, egyből őt okoljuk a történtekért. Tipikus emberi.
- No, de mi a megoldás? Mi vezet győzelemre a viszály felett? Első lépés mindig a kiáltás, az imádság. De nem szabad itt megállni. Mindig meg kell hallgatni Isten válaszát, mégha egy ismeretlen prófétán keresztül is érkezik. Mert nem a próféta neve a lényeges, hanem az üzenet, amit rajta keresztül mondani akar az Úr. A palást egyik feladata, hogy eltakarja az üzenethordozót, és kiemelje az üzenetet. És van üzenet, szólt az Ige, ez pedig felbecsülheteten kincs, gyógyító hatással van a viszálykodás által megsérült ember számára is.
Isten a jelenlétével biztosít a harcban. Nem egyedül kell győzni a viszály felett. Az Ő jelenléte helyes önbecsülést eredményez: Az Úr veled, erős vitéz. Erős vagyok, mert Isten velem és bennem van. Isten azzal az erővel dolgozik, amit belénk táplált. Ne mondjuk azt, hogy nincs erőnk, mert végül kiderül, hogy van. Nem bírom tovább! – mondjuk. És valahogy mégis bírjuk. Mert Isten velünk, bennünk van, Lelke által.
Mellesleg jeleket is ad az Isten erre. Mindenek előtt ott van az Ő Igéje, ez a biztos jel. És minden más olyan jelre érdemes odafigyelni, ami alázatban tart, nem pedig felfuvalkodottá tesz.
Isten ad győzelmet a viszály felett, hogy ne csak nyugodjunk békében, hanem, hogy éljünk is békében. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka