„Mi pedig előrementünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, ő ugyanis gyalog akart jönni. Amikor aztán Asszoszban találkozott velünk, felvettük, és Mitilénébe mentünk.” (ApCsel 20,13-14)
Pál apostol órák hosszat tanít, más (Eutikhos) bele is alszik, sőt bele is hal, de feltámad a prédikáció közben. Csodálkozom Pál apostol nyugalmán, belső békességén, elnyűhetetlenségén és kitartásán, a Lélek erejével teszi ezt. És még ezek után sem pihen le, hanem úgy dönt, hogy gyalog teszi meg azt a pártízkilométeres távot. Gyalogol egyet.
Én is szeretek gyalogolni. Sokszor gyakorlom is. Jó lejárni magam. Ilyenkor nem feltétlenül kell figyelni az előttem levő utat, persze azért átjárón figyelni kell. El lehet merülni a gondolatokban. Sajnos ilyenkor olyan is van, hogy nem veszem észre, ha köszön nekem valaki, nem szándékos. Közben mozog is az ember. Egészségügyi sétának hívják. Jó gyakorolni lelki egészségünk kedvéért is.
Séta közben, ha éppen nem a saját gondolataival van el az ember, jobban észre lehet venni a részleteket. Az útszélén nyíló virágokat. Egy 1 lejest, amit elszórtak. (volt már ilyen) A koldust. A fényeket és árnyait. Egy ember ábrázatát: legyen bár szomorú, vidám, semmit- vagy sokatmondó a tekintete.
Pál apostol Asszoszba érkezett, és habár nem ír erről a Biblia, de biztos vagyok egy kiadós séta után, erőt nyerve megy tovább az úton. Több ez, mint egészségügyi séta, ez az emmausi út meghosszabbítása, egyedül ketten, ketten hármasban, hárman négyesben… Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka