“Az ottani testvérek pedig, amikor hallottak jövetelünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és a Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bizakodó lett.” (ApCsel 28,15)
Vannak emberek, akiket ha meglátunk, összeszorul a gyomrunk, idegesek leszünk tőlük, elbizonytalanodunk. Pál, amikor testvéreket lát, hálás szívvel bizakodó lett.
Természetesen nem tehetjük meg azt, hogy mindig csak olyan emberekkel találkozzunk, akik erőt adnak. Nem vagyok annak a gondolatnak a híve, hogy csak pozitív kisugárzású emberekkel vegyük körbe magunkat, mert akkor szeparálódunk, elkülönülünk és egyre kevésbé fogjuk tudni kezelni a nehéz helyzeteket. Mi a megoldás?
Először is légy te az az ember, akit ha mások meglátnak, hálásak lesznek és megjön az önbizalmuk. Hogyan legyél ilyen? Minden napodat az Istennel kezd, és meglátod, lesz miért hálát adj és ez sugározni fog.
Azután elkerülhetetlenül is fogsz találkozni piócákkal, keserű emberekkel, de ne engedd, hogy ők hatással legyenek rád. Isten oltalma alatt legyen a te háládatos szíved!
Pál testvéreket lát, hittestvéreket és örül nekik. Tudom, hogy nem mindenütt van ez így. Tudom, hogy több közösségben, még egyháziban is, azért nem csatlakoznak az emberek, mert vannak ott olyanok, akikben csalódtak, elerőtlenednek a találkozástól és inkább kerülik még a templomot is. Ez nem megoldás. Indulj el! Ne sértődj! Ne sérts! Tedd félre a sérelmeidet, mert az embereknek szükségük van arra, hogy olyan közösséget alkossunk, legalább mi keresztyének, ahol jó lenni, ahol feltöltődünk. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka