Kategória tár:Áhitatok

“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5) Beolttattam magam. Egy fél „ZENEKAr” már bennem van. Gondoltam, egy áhítat elején én is eldicsekszem ezzel. Mások posztolnak róla, megint mások ezt rossz néven veszik – nem tisztem erről beszélni. Sokkal […]

„Az életemet adom érted!” (Jn 13,37) Nagy szavak ezek egy Pétertől. Mi tudjuk, hogy mi történik ezután: a szavak betöltetlenek maradnak. Jézusnak kellett életét adnia Péterért, hogy Péter oda tudja adni életét Jézusért. Nagy fogadkozások emberi kapcsolatainkban is megvannak. (Életem…) Akár a mai napon is hallhatnak ilyeneket kedves nőtestvéreink, akiknek ezúton is boldog nőnapot kívánok! […]

“És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!” (Jn 11,44) Vannak kötelek, amelyek megfojtanak és vannak biztosági mentőövek is. Ami megfojt, nem szolgálhatja biztonságunkat. Ami akadályoz az előrehaladásban, a fejlődésben, ahhoz nem kell ragaszkodni, mert terhére van az embernek. Jézus azt […]

“Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál.” (Jn 10,9) Egy ajtó legalább három funkcióval bír két tér, két valóság között: feltár azaz megnyit előttünk valamit; összeköt, azaz kapcsolatot teremt; ugyanakkor el is választ. A nap első feltárása az, amikor kinyitjuk a szemünket. Mire és […]

„A szolgák pedig így válaszoltak: Soha ember még így nem beszélt, mint ő!” (Jn 7,46) Vélemények hangzanak el Jézusról. A szolgák el vannak ámulva, pedig ők azért lettek odatéve, hogy az élő fába is belekössenek. Nem tudnak hibát találni Jézusban, bárhogy is szeretnének. A közösség nagyon hamar készpénznek vesz minden látszatot, és keményen ítélkezik, mégha […]

“De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.” (Jn 6,64) Minden erdőben van száraz ág, szól a már-már megbocsátó közmondás arra vonatkozóan, hogy minden közösségben vannak passzív, illetve kártékony elemek. Judásnak volt a legjobb lelkésze, a legjobb vezetője, a […]

“Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.” (Jn 6,15) Ilyen király kell nekünk, aki kenyeret ad ingyen. Az emberek le vannak nyűgözve, jól laktak, és ennyi elég is nekik. Ennyi minden nap elég is lenne. Urunk reakciójában azonban van egy megrendítő szomorúság. Ő mindig örül, ha az […]

„Ez már a második jel volt, amelyet Jézus tett, amint Júdeából Galileába jött.” (Jn 4,54) Én lelkipásztorként, szolgálattevőként, – gondolom, nem vagyok egyedül ezzel, – többször is szembesültem azzal az Igével, miszerint nincs prófétának nincs becsülete a maga hazájában. (44v) Komolyan el is gondolkoztam azon, hogy lehet-e nekem lelkipásztorként szolgálni szatmári srácként egy szatmári gyülekezetben. […]

“Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.” (Jób 40,4) Jób könnyelműségen kapja magát, de közülünk ki merné azt mondani róla, hogy könnyű az, amit ő megharcol? A szenvedő ember hősies küzdelmeken megy át. Én már csak tudom, mert egy éve egy ilyen hős küzd mellettem, és semmiképpen nem nevezném könnyelműnek. Károli nem […]

„Íme, az Úr félelme a bölcsesség…” (Jób 28,28a) A bölcsesség kapcsolat Istennek, és tőle kapott ajándék. Hogyan szerezhetsz bölcsességet? Egyszerűen eldöntöd egy nap, hogy összeszedsz minden bölcsességet, amire szükséged van? Egyszercsak eldöntöd, hogy bölcs leszel? Nem! A tudás tanulásból ered, a bölcsességet viszont a vele való kapcsolatban Isten adja. Csak annyit kell tenned, hogy kérj! […]