Parányi

“Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.” (Jób 40,4)

Jób könnyelműségen kapja magát, de közülünk ki merné azt mondani róla, hogy könnyű az, amit ő megharcol? A szenvedő ember hősies küzdelmeken megy át. Én már csak tudom, mert egy éve egy ilyen hős küzd mellettem, és semmiképpen nem nevezném könnyelműnek.

Károli nem könnyelműnek fordítja itt Jób szavát, hanem parányinak. Istennel szemben ilyen parányinak érzi magát Jób: inkább meg se szólalok, nincs mit feleljek.

Egy kis egyismeretlenes egyenlet hadd következzen: Ha a hősre így felnézünk, mert parányiak vagyunk hozzá képest és ő pedig azt mondja, hogy milyen parányi ő az Istenhez képest, akkor mennyi lehet köztem és Isten között a távolság? Válasz: sok.

Végül is kár mérni, mert mi ezt a távolságot nem tudjuk megtenni. De egy valaki megtette, nem innen oda, hanem onnan ide. (s aztán innen oda, de visszajön!) És ez az egyetlen esélyünk. Erről az esélyről szól a karácsony. Isten testbe szállt szerelme hirdeti: jöjjetek énhozzám, mert elérhetővé vált a távolság. Ő itt van. Immánuel. Velünk az Isten. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük