Esélytelen?

„Ez már a második jel volt, amelyet Jézus tett, amint Júdeából Galileába jött.” (Jn 4,54)

Én lelkipásztorként, szolgálattevőként, – gondolom, nem vagyok egyedül ezzel, – többször is szembesültem azzal az Igével, miszerint nincs prófétának nincs becsülete a maga hazájában. (44v) Komolyan el is gondolkoztam azon, hogy lehet-e nekem lelkipásztorként szolgálni szatmári srácként egy szatmári gyülekezetben. A válasz fenn van: lehet, Jézus két jelt tett Galileában. Ha nekem lehetne, akár csak egy ilyen dobásom…

Nyilván mivel nincs becsülete a profétának a maga hazájában, – és ebben elvonatoztathatunk személyes példámtól, – nagyon nehéz hazai terepen szolgálni. Mi az oka annak, hogy nincs becsülete „Pista bá fiának” a faluban, vagy a közösségben? Hát mert ismerjük. És mondjuk meg őszintén: esz meg az irigység, hogy neki sikerült. Hát, hogy képzeli! Ja, és az előítélet: nekem ő ne papoljon, hát ismerem, tudjuk ki ő, tudjuk honnan jött. Irigység és előítéletek sokszor teszik nehézzé a szolgálatot. Ez tény, de nem szabad visszahőkölni!

Jézus sem tette. Pedig tudta, hogy nehéz lesz. A Golgota és a feltámadás felé Galileán keresztül, a visszautasítottságon, a buktatókon, de nagyszerű jeleken keresztül is vezet az út. Jézus nem mondta, hogy haza nem érdemes menni, mert ott úgy sem fognak befogadni. Adott egy esélyt az esélytelennek is. És tudom, most azt mondod, hogy neki könnyű, mert Ő az Isten Fia. Értem én, de miért mennél a te Galileádba nélküle? Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

One thought on “Esélytelen?

  • 2021-01-11 at 18:58
    Permalink

    Az életben mindenért meg kell küzdeni kinek könyebb kinek nehezebb de ha bizunk Istenben akkor könyebb és ha hálásak vagyunk amit megadott hányan vannak akiknek nem adatott mert nem probálkoztak vagy nem hitek hogy véghez visszik

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük