A Szatmárnémeti – Szigetlankai Református Egyházközség, a Lankadatlanul, az RMDSZ Szatmár megyei és Szatmárnémeti szervezete, poszt Modern Távlatok Művelődési Műhely és az Antall József Baráti Társaság szervezésében, történelmi jelentőségű eseményként, Tisza István emlékét megörökítő tábla elhelyezésével egybekötött előadássorozatra került sor Szatmárnémetiben.
Csütörtökön délelőtt 10 órakor a Szatmárnémeti Református Gimnázium disztermében Póti Eduárd igazgató köszöntötte a megemlékezés résztvevőit és a vendégelőadóként jelenlevő Szőcs Gézát, Orbán Viktor kulturális tanácsadóját. Az előadó elmondta, hogy amig Tisza István, magyar történelem és kultúrtörténet sokak által máig vitatott alakja, irányította az ország hajóját, az biztonságban volt.
Emléktábla avatása – „szorongatnak, de össze nem roppantanak.”
Délután 17 órától a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség temploma és az Emmaus Gyülekezeti Ház közötti kisudvarba gyülekeztek az emberek, hogy részt vegyenek a száz évvel ezelőtt, azaz pontosan 1918. október 31-én meggyilkolt, egykori református, partiumi származású egyházkerületi főgondnokot, – Magyarország volt miniszterelnökét ábrázoló emléktábla leleplezésén.
Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntő szavai után Kereskényi Gábor Szatmárnémeti polgármestere mondott beszédet: „Az utóbbi hetekben többször is hallhattuk különböző csatornákon, hogy Magyarországon kultúrforradalom zajlik, hiszen a politikai rendszerváltással nem járt együtt a szemléletváltás a kultúrában és a történelmi személyeink megítélésében is. Egykori neves jobboldali szerzőink és politikusaink emlékét továbbra is igyekeznek befeketíteni bizonyos körök, ugyanazoknak az utódai, akik annak idején annyira gyűlölték gróf Tisza István, hogy a meggyilkolásától sem riadtak vissza… Örülök annak, hogy ma itt tiszteleghetünk e nemes államférfi emléke előtt, ez a tábla pedig mindig emlékeztessen bennünket arra, hogy nemzet szolgálata az egyik legszentebb és legszebb feladatunk.” – mondta Kereskényi. Tisza alakját méltatta Boór Béla a szatmárnémeti Antall József Baráti Társaság elnöke is, majd Király Lajos a Szatmári Református Egyházmegye esperese tolmácsolta Isten áldását a gyülekezetre, miután Csorvási Béla egyházközségi főgondnokkal együtt leleplezték a táblát.
Az emléktábla alkotói Jánosi Anikó vállalkozó és Nyiri Zoltán képzőművész méltó és míves munkát hagytak a templom falán, melyen mindenekelőtt egy Ige áll: „Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak” (2 Kor 4,8a) – Gróf Tisza István (1861-1918) – Állíttatott mártírhalálának 100. évfordulóján.
Történelmi tanácskozás – „Legyen meg a Te akaratod!”
A történelmi tanácskozás megnyitásaként Pataki Csaba a Szatmár Megye Tanács elnöke, a rendezvény védnöke szólt az Emmaus házban megtelt gyülekezeti teremben az egybegyűltekhez: „A politikának kell igyekeznie, hogy ne távolodjanak el a keresztényi értékektől. Hiszen az erkölcsi alapok mindenkor olyan biztos bázist jelentenek, amelyek segíti a politikust abban, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek a jelenlegi keresztény társadalmunk legtöbb tagja számára előnyös. Én reformátusként és politikusként csak remélhetem, hogy a mai kihívások között, tudok olyan támasza lenni az egyházak híveinek, amilyen gróf Tisza István tudott a maga korában.” – mondta a fővédnök.
Ezt követően értékes, Tisza életét átfogó előadások következtek, melyek között Arany János költeményét szavalták Bogár Barbara és László Zita színművészek, Reményik verset mondott Kupán Erzsébet szigetlankai gyülekezeti tag és énekelt Papp Krisztina szigetlankai kántornő és Csorvási Mihály helyi presbiter.
Az első előadásban Póti Eduárd a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója Tisza nevelési felfogásáról szólva, őt idézve elmondta: Az állami népoktatás sikerének két mutatója nemzeti szempontból a nem magyar ajkú lakosság között a magyarul tudók számának, általános népművelődési szempontból pedig az írni-olvasni tudók számának az emelkedése.
Kereskényi Sándor megyei tanácsos, irodalomtörténész, muzeológus Tisza Istvánról és a románkérdésről szólt bátran és lényegre tapintóan, név szerint is említve a kor román politikusait és demitologizálva több magyar történelmi személy alakját, élettörténetét, szólva Kossuth Lajosról és Ady Endréről is.
Rácz Ervin házigazda lelkipásztor Tisza vallásosságáról beszélt, aki a kálvinizmushoz, az egyetemes papság elvéhez ragaszkodott. Vallotta Isten szuverenitását, a predestinációt. Hitte, hogy nem vaksors irányítja az élet hajóját, cél és rendszer nélkül, ide s tova, hanem egy bölcs kéz vezeti azt, a megpróbáltatások és a szenvedések sziklái között.
Tisza Istvánról, mint katonáról szólt Thoroczkay Sándor, aki elmondta, Tiszta tisztában volt azzal, hogy a nemzet fennmaradásának esélye a monarchia megtartása volt. Ezt az államszövetséget egy jól megszervezett apparátus tudta fenntartani. Ennek alapeleme a haderő volt, aminek a fenntartását az ellenzéki erők folyamatosan akadályozták. A kitörő háborút megpróbálta megakadályozni, de utána a győzelemre törekedett, mindent meg is tett, hogy a katonák megkapják a szükséges dolgokat, sőt nemcsak messziről irányította csapatát, hanem őmaga is kiment a frontra.
Így emlékeztek meg Tisza Istvánról, kinek emlékjele ezentúl a szigetlankai templom udvarát ékesíti majd, és aki imájában, háború előtt így szólította meg Istenét: „Legyen meg a Te akaratod; csak arra kérünk, hogy ne hiába essék az áldozat, és hogy kegyelmedbe fogadd azokat, akik ebben a szent küzdelemben vérüket ontják majd. Irgalmas Isten, könyörület és bocsánat Istene, a Te kegyelmedbe ajánljuk hazánkat és életünket, vezess és védelmezz minket, győzelemben, vagy halálban, örökké a te szolgáid vagyunk! Ámen!”
