A legnagyobb örömhír az, hogy Krisztus feltámadt a halálból és mi is feltámadunk majd. Hogyan fog ez történni? A nevedet fogja mondani, felébreszt majd, boldog örök életre ébreszt fel. Ismeri a nevedet, nem felejti el. Mikor már senki nem fog emlékezni a nevedre, évszázadok, évezredek múlva, Ő nem feled és ama napon a neveden szólít majd és te majd az Ő nevét feleled: Mester! – szólt az örömhír húsvét ünnepén Szigetlankán.
Húsvét nagyhetén bűnbánati istentiszteleteken és azon túl is többféle szolgálattal fejezték ki hálájukat a hívek a húsvéti örömhírért. A húsvéti ünnepkörben Igét hirdettek Rácz Ervin helyi lelkipásztor mellett: Antal Mátyás, Balogh Nikolett, Kocsis Leila, Fodor Lajos, Pop Titus, Szilágyi Ákos legátus. Kedden a konfirmandusok az városi idősotthonban szolgáltak énekkel, szólt ott is az Ige. Nagycsütörtökön az úrvacsora szereztetésének a napján is lehetett élni a szent jegyekkel. Nagypénteken és húsvétkor a szIGEt Együttes és a Lanka Duó dicsőített.
Vasárnap korareggel 6 órakor kezdődött az első húsvéti istentisztelet, még sötétben. Aztán amíg hallhatta a gyülekezet az ószövetségi feltámadástörténeteket, Kozma Dorkáék és Jakab István dicsőítését, lassan megvirradt és a fény győzött a sötétség felett. Csodálatos volt ezt ismét átélni. A délelőtti istentiszteleten egy tűt nem lehetett elejteni. A gyermekek Kürti Boglárka felkészítésével énekeltek és a nagyheti eseményeket elevenítették fel. Rácz Ervin lelkipásztor Mária Magdaléna és Jézus húsvéti párbeszéde alapján hirdette az Igét: „Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.” Jézus él, mert az élet elpusztíthatatlan. A kereszt titka, hogy Isten leszállt a mi mélységünkbe. A feltámadás titka, hogy Isten felemel az Ő magasságába. A feltámadást érteni nem lehet, és így a feltámadástól nem vezet út a feltámadott Jézushoz, hanem mindig csak fordítva: a feltámadottal való találkozásból következik a hit. Új teremtés kezdődik a feltámadott Jézusban és a Lélek munkájában történik és zajlik ma is, most is… A reménységünk és győzedelmes hitünk ugyanis, hogy nem a halálé az utolsó szó. Mert úgy tűnik, ez a vége: mindannyian meghalunk egy nap. Végleg elveszítjük magunkat. A halálban ez történik: leállnak a kognitív funkcióink, sőt, az érzéseink, az emlékeink elvesznek. Látszólag minden odalesz, akik vagyunk egy szempillantás alatt. Ámde Krisztus feltámadt a halálból és mindaz, aki hisz Benne, annak örök élete van. Ezt mondta a Mester: „Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn 6, 39-40)
Az ünnep során több mint négyszázan vettek úrvacsorát. Reménnyel a szívükben válaszoltak a köszönésre: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt.
