“Péter ekkor ismét tagadott, és a kakas azonnal megszólalt.” (Jn 18,27)
Ismét. Nem volt egy egyszeri eset a tagadás. Nem volt ez véletlen. Sorozatban háromszor mondja: nem vagyok. És ezt arról mondja, aki a Vagyok. Péter csúszik a lejtőn. A kakas ébreszt. A kakas tükör. Nemcsak azért szólal meg reggel, mert csak akkor jut szóhoz, hanem azért mert fel akar rázni.
Tegnap mit hallottál az igehirdetésből? Nem megsértődni kell, ha Isten tükröt tart elénk és bemutat önmaguknak, hanem hálát adni, mert ebben az mutatkozik meg, hogy még mindig nem mondott le rólunk. Azért szembesít önmagunkkal, hogy ne maradjunk ilyenek. A kakasszó juttatta eszébe Péternek, hogy mit mondott Jézus, de nem a kakasszóba kapaszkodott, hanem az előző este hallott Igébe, aminek az igaz voltáról most végre meg volt győződve.
A hagyomány szerint Péter azt kérte: fejjel lefelé feszítsék keresztre, mert nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, ahogy az ő Megváltója. Ez lett a büszke, mindent tudó Péterből. Ehhez hasonló változást tud elvégezni Isten igéje és Szentlelke bármelyikünk életében.
Péter még tagad, aztán majd később elmondhatja magáról, Isten Szentlekével megtelve: ez a tag ad.
Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka