Örülni az örülőkkel, sírni a sírókkal. Ezt gyakoroljuk gyülekezetünkben, Isten parancsának engedelmeskedve. Keresztelünk, esketünk, temetünk, vigasztalunk… És más eseményeken is gyakorolhatjuk ezeket.
Egy héttel ezelőtt Bíró Aliz részesült a keresztség sákramentumában. Keresztapja, többek között, Horváth József lelkipásztor. A gyülekezet most is megfogadta, hogy minden tőle telhetőt megtesz gyermekeink lelki és hitbeli nevelése érdekében.
Gyászolók jöttek Igét és vigaszt hallgatni. Emlékezők jöttek emlékharangot hallgatni. Ez is hozzátartozik, szinte minden vasárnap az istentiszteletekhez, mert az Ige vigasztal és a gyászolók a feltámadás Igéje által nyerhetnek valódi vigaszt.
Kirándulók jöttek hálát adni a tartalmas kirándulásért. Örömmel emlékeztek vissza mindarra, amit a kiránduláson tapasztaltak. Az istentiszteletet követően szeretetvendégségben építették a közösséget.
Fiatalok jöttek áldást kérni a Csillagpontra és az ottlétükre. Megtelt a templom Isten szeretetével.
Az Ige szólt, és most is ez volt a középpontban, a 127. zsoltár 2. verséből: „… akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Kicsoda a boldog ember? Mi értelme van az életnek? A létértelmetlenségre adott választ az igehirdetés, amit munkánk, életeseményeink, közösségi és egyéni életünk kapcsán érzünk. Isten áldása az, ha tudjuk, álmunkban is ad eleget. Ő az én életem hiábavalóságát is feltette a keresztre. Terve van velem, hogy kapcsolatunk Istennel helyreálljon, és az Ő eszköze legyünk. Vele, benne van értelme az építésnek, a munkának, a családnak. Vele áldott, aki él.
