Jákób követeket küld Ézsauhoz
„Reggel fölkelt Lábán, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért lakóhelyére. Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. Amikor Jákób meglátta őket, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére, és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. Szereztem marhákat, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat.
A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is már eléd, de négyszáz férfi van vele! Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat, marhákat és tevéket. Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, legalább a másik tábor megmenekülhet.Jákób azután ezt mondta: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborom is van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek, hogy ha idejön, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy nem lehet megszámolni. Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékokat válogatott ki bátyjának, Ézsaunak mindabból, amire szert tett: kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, akkor ezt mondd: Szolgádé, Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele! Ezt is mondjátok: Szolgád, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán akkor szívesen fogad. Az ajándék tehát elindult előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát.” (1Móz 32,1-22)
Jákób kibékül Lábánnal és ezt jó volt látni az előző alkalmon. Lehet így is élni, lehet szövetséget kötni és ennek a szövetségnek az alapja az a Valaki, aki akkor is lát minket, amikor mi nem látjuk a másikat vagy magunkat. Főhősünk érzi, hogy nincs jó helyen, útnak indul, mert tapasztalja, csupán az idő nem old meg semmit. Az idő önmagában nem megoldás. Lehet elmulasztani, amikor az idő múlik, fogy. Lehet tölteni az időt, amikor megtöltjük értékes tartalommal. A kérdés, mi van belül, telünk vagy múlunk. A külső, ahogy a fiatalok mondják, az „outfit” lehet rendben, jónak tűnhet, de ami belül van, az előbb-utóbb kifele is hat. Belül ha harc van és félelem, akkor értelmetlen a smink. A gyász nem fog megoldódni csupán az idővel, kell a gyászmunka, szükségünk van a Vigasztalóra. A konfliktusaink nem fognak maguktól rendbe jönni, kell megtegyünk lépéseket egymás felé. Az üresség nem fog magától telítődni, kell, hogy töltsünk bele értékeket! De hogyan?
- Mahanaim
Jákóbnak istenélménye van Mahanaimnál. Az Úr tábora ez! – ezért nevezi el Mahanaimnak azt a helyet. Tapasztalja, hogy van az életnek egy másik dimenziója, nemcsak az őserdőszabályok fémjelezte valóság van. Ez egy olyan dimenzió, ahol van lelkiismeret, ahol a lelki értékek számítanak a legtöbbet, ahol van békesség és nyugalom, ahol van őszinte szó. Tapasztaljuk ezeket Isten jelenlétében, de nem lehet kettős életet élni! Ha az, amit itt tapasztalunk, nincs kihatással az életünkre, akkor nem sok értelme van ezt tapasztalni. Isten azért ad lehetőséget átmenni Mahanaimba, hogy ott erőt kapjunk jót tenni. Annak erejével kell megoldani életünket, az ott kapott bölcsességgel és higgadtsággal. A kettős élet, a skizofrénia csak gyengít, és csak szétcsúszunk tőle. Nincs két életünk, egy a templomban és egy a mindennapokban. Amit Istentől kapunk a templomban, a Mahanaimunkban, azt jól is fel tudjuk használni a mindennapokban.
- Játszma
Jákób ezzel szemben még mindig a saját játékát játssza. Amit kitalál, kísértetiesen hasonlít arra a játékra, amit egyik televíziós csatornánk láthattunk egy ideig. Az 50 milliós játszma (eredetileg A 40 milliós játszma, TV2) lényege, hogy egy kétfős csapat 50 millió forint készpénzzel kezdi a játékot, melyet 8 kérdésen keresztül kell megőrizniük. A pénzt csapóajtókra (válaszmezőkre) kell tenniük 1 percen belül; a rossz válaszra helyezett összegek a mélybe zuhannak. Jákób ezt nem pénzzel játssza, hanem a családjával. A csapóajtó pedig Ézsau haragja lenne az ő elgondolásában. Mi lehetett a fejében? Amíg hozzá ér Ézsau „darálógépe”, addig megnyugszik, és valahogy megússza? Ilyen szánalmasak sokszor a mi megoldásaink. Ekképpen tesszük mi is a mi játékainkban érdemszerző cselekedeteinket, és azt gondoljuk ezzel tudjuk kiengesztelni Isten bűn elleni haragját. Pedig a megoldás adott, Isten értünk adta Fiát, kiengesztelte ezt a haragot és már nem érdemszerzésként, hanem hálából tudjuk életünket neki szentelni. Ez lenne a felszabadult élet kulcsa és nem a mi saját kútfőnkből eredeztető játszmázásaink.
- Ima
Az Ószövetség egyik legszebb imája hangzik itt el Jákóbtól. És hiszem, hogy ez őszinte volt, és nemcsak a félelem préselte ki belőle. Őszintén megvallja Isten előtt, hogy egy vándorbottal indult el. A semmije volt az elején és a mindene lett Istenben. Jó azért erre időről időre visszagondolni, mert hajlamosak vagyunk elszállni eredményeiktől. Honnan jöttél? Mennyi mindened van? A másikhoz való hasonlítgatás nem vezet célhoz, mert attól csak elkeseredünk, mert ami a másikból látunk, az nem a teljes valóság, hanem az, amit láttatni akar magából. És, amikor látja Jákób, hogy mennyi mindent kapott Istentől, érdemtelenül, akkor őszintén elmondja: Uram, méltatlan vagyok hűségedre és szeretetedre. Nem a saját méltóságára, hanem Isten hűségére és szeretetére alapoz. Ments meg! – mert félek. Ez is milyen őszinte, egy férfi ezt nem sokszor vallja be. Félek a jövőtől, félek a múlttól és annak következményeitől, félek a betegségtől, félek a haláltól, félek az élettől, félek a felelősségtől, félek… – ezt mindet el tudod mondani az Istennek. Az ébresztő árnyak el tudnak vezetni ide. Isten válasza: megmentelek, foglalkozom én Ézsauval is, de előbb veled foglalkozzunk egy kicsit. Ezek a beszélgetések Istennel felszabadítóak, de csípősen tisztítóak is. Értünk vannak.
- Alázat
Isten válaszol az imára, de nem a körülményei és a környezet, hanem a karaktered megváltoztatásával. Mélyebbre akar menni, és neked is mondja, mint egykor Péternek: Evezz a mélyre!
„Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.” (Márai Sándor) – Isten ezzel a fegyverzettel övez fel minket.
„Nem, mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját.” (Széchenyi István) Jó tanulást!
„Ha nem vagy alázatos, az élet tesz róla, hogy meg legyél alázva.” (Mike Tyson) Ne a földön fetrengj, hanem alázattal és nem áldozati pózban éld tovább az életed!
Ha a Mahanaimunk, azaz az Istennel való találkozásaink megerősítik a vele való kapcsolatunkat, és ne a magunk játszmáit játsszuk, hanem benne bízunk és egészségesen alázatosak maradunk, akkor jó úton járunk, vándortársak. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka