Vállára

„És ha megtalálta, örömmel felveszi a vállára.” (Lk 15,5)

Lelkipásztorként a jó pásztor példázatában az első, amit magam felé tisztáznom kell: a jó pásztor nem én vagyok. Jó ezt látni, míg bele nem rokkanok az elvárások súlya alatt. Amit tehetek: osztozom a jó pásztor örömében és bolytárként engedelmeskedem neki, figyelve rá.

Ez a jelenet, amiről ez a rövid mondat szól, Jézus legnagyobb öröméről szól. Ő nem szidja le az elveszett bárányt, nem tart neki kiserőadást, csak kiemeli a sárból, felemeli a vállára, átemeli a nehézségeken. Más perspektívát ad neki: belátást, átlátást, meglátást. Csodás ajándék ez annak, aki átéli.

Jézus örül. Olyan jó ebbe csak egy kicsit is belegondolni. Jézus keres ma is sokmindenkit, mert látja, milyen sokan vesztelegelnek, vesztek el, veszteg meg. Kétségbeejtő a helyzet, de amikor Ő megtalál valakit, szíve örömre gerjed. Krisztus örül, milyen jó is az Ő társasága. Tapasztald meg ezt életed során minél többször, s majd odafenn is áldott örökörömben lesz részed. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka