„Péter távolról követte őt, be egészen a főpap udvaráig, ott leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél.” (Mk 14,54)
Régi magyar szólások és közmondások között szerepel: „Aki közelebb van a tűzhöz, jobban melegszik.” És ennek különböző verzióit is meg lehet találni: „Ki a füstöt nem szenvedi, meg nem melegszik.” „Könnyű melegedni, ki a tűz mellett ül.” „Kutya is melegedne a tűznél, ha orrát nem féltené.” De azt is tudjuk, hogy a tűznél nem csak melegedni, hanem megégni is lehet. Pro és kontra érvek vannak a tűznél való melegedésről. Nyilván a tűztől való távolság avagy közelség és ezeknek tapsztalata határozza meg a szólás-mondást továbbmondó egyén véleményét. Valaki éppen azt tapasztalja, hogy jól járt a tűznél, valaki pedig éppen megégeti magát.
Nos Péter égése közeleg. De tudjuk a végét, nem ég meg. Volt visszaút. Tagadásra készül, mert ott annál a tűznél az a trendi, ott azt érzi, hogy az ottani légkörnek kell megfelelni.
Nem mindig lehet Isten szolgáival együtt melegedni tűznél, tábortűznél, Szentlélek tűzénél. Valamikor együtt kell melegedni más szolgákkal is, mert nem élhetünk búra alatt. Ott vagyunk munkaszünet alatt kollegákkal együtt a tűznél. Ott vagyunk a parkban, az iskolában… szülőtársakkal egy tűznél. És sorolhatnám a tűzhelyeket. A kérdés az, hogy abban a helyzetben meg tudjuk vallani Krisztust, vagy megtagadjuk? Krisztuskövetésünk nagy próbái ezek. Erőt hozzá! Jelzem: távolról nem lehet Őt követni. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka