“Mert szeretetet kívánok, nem pedig áldozatot, Isten ismeretét inkább, mint égőáldozatokat” (Hós 6,6)
Mit kíván az Úr? Mi az Ő akarata. Naponként lehet vizsgálni ezt a kérdést személyes életünkre vonatkozóan, de minden napra illik az, hogy Ő szeretetet vár el tőlünk és ismeretet.
Az áldozathozatal fontos, de az a baj vele, hogy hajlamosak vagyunk magunkat hősként definiálni akkor, amikor teszünk valami jót. Tegyük, de ne vegyük fel az áldozati pózt, mert ha szeretetből teszünk jót, az a lehető legtermészetesebb módon kell, hogy történjen.
Szeretet! Az elcsépelt szó, ami mellett mégsem mehetünk el tett nélkül. Sokan azt hiszik, hogy a szeretet valami olyasmi, amit kapunk, valami, amit ki kell érdemelni, és minél többet adunk belőle, annál kevesebb marad nekünk. Pedig pontosan az ellenkezője igaz. Minél többet adunk, annál több lesz nekünk. Micsoda befektetés! A szeretet olyan viszonyulás, amely átalakítja az emberek tapasztalatát: büszkeség helyett hálát érzünk mindazért, amink van. Amikor kifejezzük szeretetünket, méltányolunk másokat, tehát nem érzelem csupán, hanem a létezés és a világhoz való viszonyulás egy módja. Ez egy tudatos döntés. Köze van tehát az ismerethez. Most, hogy elolvastad ezt az Igét, te is ismered. Már csak el kell döntened, hogy szeretetet gyakorolsz mások felé. A szeretet tett. Tedd! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka