“… talán tenni fog valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezzen szabadulást.” (1Sám 14,6)
Talán. Annyira bizonytalannak tűnik ez a szó. És mégis erre teszi rá az életét Jonathán. Mi sokszor a bizonyosra nem merünk támaszkodni, ő a talánra is rá mer hagyatkozni. Miért? Kiért? Azért, aki mögötte van. Egyvalaki képes segíteni. Az Ő kezében van a döntés. Bátorsága Istenben van.
Egy vicc szerint egy napon a nyuszika bátran ezt kiáltotta:
– Ki akar velem verekedni?
– Hát például én! – szólal meg a medve.
Mire a nyuszika:
– Jó, medve, akkor te velem vagy!
Nos, itt a lényeg. Én egyedül nem tudok ilyen jonatháni bátorsággal nekivágni még ennek a napnak se. De ha Isten velem? Előtte nincs akadály, a talán nála biztos, neki nem számit a statisztika, én pedig mondhatom az ének szavaival:
“Amint vagyok, nincs semmi gát,
Kegyelmed mit ne törne át;
Hadd bízza lelkem Rád magát:
Fogadj el, Jézusom!” (MRÉ 296)
Rácz Ervin,
Szigetlanka