“Csalárd a kedvesség és hiábavaló a szépség, de az Urat félő asszony dicséretet szerez magának!” (Péld 31,30)
Sokszor elmondtam már a gyülekezetnek, amikor panaszkodtak, hogy egy kicsit hosszabb az istentisztelet: bezzeg amikor a műkörmösnél vagy a fodrásznál kell ülni órákig, nincs panasz. Megjegyzem férfiak esetében egy focidrukkert sem hallottam panaszkodni, hogy jaj milyen hosszú a meccs, szinte pislogás nélkül végignézik.
Pedig az istentiszteleti közösség messze túlhaladja a szépségszalonok hatékonyságát. Összehasonlíthatatlanul. Ha a nők (és persze a férfiak is) tisztába lennének azzal, hogy milyen belülről áradó szépséget szerezhetnek a templomban, sokkal többen eljönnének. Ez nem smink, hanem belső fény, ami Isten dicsőségéből árad és áthat az emberen, ezért szerez dicséretet magának, aki közösségben van vele.
Az Igével kapcsolatosan jutott eszembe, hogy egy ifjúsági ének fogalmazza meg a múlandó szépség és időszakos kedvesség felett mit lehet kapni Istennél, gyönyörködés közben:
“Jöjj Jézushoz, még nem késő, Jézus a te megmentőd.
Ő az Út, az Igazság, Ő általa élhetsz tovább…
Elmúlik minden e világon, Jézusban mindent megtaláltam
Boldogságot, békét, örömöt Csak Jézusban gyönyörködöm.”
Rácz Ervin,
Szigetlanka