„Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16)
Jézus azt mondja, hogy aki hozzá jön, azt Ő nem küldi el, de küldött lesz. És ebben a küldetésben Őt kell képviselnie úgy, hogy nem egyedül vesz részt ebben. Nem partizánakció, nem: juh, kígyó, galamb, hanem közösség: juhok, kígyók, galambok. De ott van Krisztus is, a jó pásztor.
Az első kép, ennek tudata nélkül ijesztő lenne: juhok a farkasok között. Mennyi a túlélési esélye ennek? Sok lúd disznót győz? Az, aki mindenáron azt szeretné, hogy követői legyenek, nem ilyennel kampányolna. Azonban a küldöttek tudatára adja, hogy nem a wellness hétvégére küldi őket, hanem egy olyan közegbe, ahol az ügy társadalmi elfogadottsága nem a legkedvezőbb. Talán még ennél is nehezebb az a terep, ahol báránybőrbe bújt farkasok vannak, mert sokan még ahhoz is bátortalanok, hogy a farkasok között vicsorítsanak, s a bárányok között báránybőrben keresik áldozataikat. A misszió célja talán éppen az, hogy a bárányoknak kell a farkasok közé mennie, hogy a farkasok farsangolási kedve lankadjon.
Milyenek kell, hogy legyenek ezek a bárányok a farkasok között? Van esély választani: sülve, főve vagy nyersen? A pásztor nélkül valóban ilyen lenne perspektíva. Krisztussal azonban kirajzolódik a stratégia:
Okosak vagy ravaszok, mint a kígyók. Kitűnő alkalom lenne tisztázni ezzel az Igével azt, hogy a keresztyének nem lábtörlők és nem lúzerek (vesztesek). Ez kétségtelenül igaz, de a kígyó okossága abban rejlik, hogy sziklába bújik. A keresztyén küldött védelme minden éles helyzetben a kőszikla, Krisztus. Ez az okosságának titka.
Szelídek, mint a galambok. Akárcsak Noé galambja, aki olajággal a szájában reménységet ad. Szelídségével szelídít, reménységével reménységet ad. S ha erre a megvadult világra nézünk, nem elzárkózni kell, hanem rájönni: van feladat. Csak okosan, és csak szelíden. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka